Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

itáliai és az arianus gót nép összeolvasztására s kultúrája szintézisére törekedett. Célja elérésére a legtehetségesebb rómaiak közreműködését is biztosítani törekedett, akik a politikailag elbukott Róma szellemi értékeit igyekeztek megmenteni s a jövő számára továbbszármaztatni. Közöttük az első helyen kell megemlítenünk a filozófus államférfiút, Boethiust, aki klasszikus kultúráját hasznosítva sok görög filozófiai és egyéb művet fordított latinra. Teodorik szolgálatába lépve 510-ben konzul lett, 522-ben pedig fiai is konzuli kinevezést kaptak. De mindez nem akadályozta meg a közben bizalmatlanná vált királyt abban, hogy fölségsértés címén alá ne írja halálos ítéletét, mikor az szembe került elgondolásaival (524). A büszke római és a tudós filozófus börtönében írta meg a középkorban sokat olvasott, a filozófia vigasztalásáról szóló fő művét, a „De consolatione philosophiae"-t. Szerencsésebb pályát futott Cassiodorus senator (kb. 490—583), aki mint az uralkodó titkára, majd kancellárja hűséggel szolgálta Teodorikot s a gótok történetét is összeállította. Noha befolyását a következő gót királyok alatt is megtartotta, vállalt föladatát ő sem tudta megvalósítani. Ezért, mikor Jusztinián bizánci császár (527—65) megindította seregeit, hogy megtörjék a gótok hatalmát s Itáliát közvetlenül Bizánc uralma alá hajtsák, visszavonult a közélettől s a 40-es években szülőföldjén, Calabriában megalapította „Vivarium"át. Élete következő évtizedeit ebben a monostorszerű intézményben töltötte, ahol hasonló gondolkozású társai élén a klasszikus profán kultúrára alapozott keresztény irodalom és tudomány kifejlesztésén dolgozott. Az Institutiones divinarum lectionum c. művében a szentírás és az egyházatyák tanulmányozásának és propagálásának módszereit ismertette, az Institutiones saecularium lectionum-ban pedig a profán jellegű 7 szabad művészet, a „septem artes liberales" anyagát foglalta össze. Bár halála után Vivariuma pusztulásnak indult, irodalmi munkássága igen jelentős hatást gyakorolt a középkor szellemi életének kibontakozására. De nemcsak a nyugatrómai államapparátüs omlott össze véglegesen s a klasszikus kultúra vívta élet-halál harcát fönnmaradásáért, a római egyház is nehéz körülmények között élt a századfordulón. 484-ben történt, hogy az akkor dúló monofizita küzdelmek során II. Felix pápa kiközösítette és állásától megfosztotta Acatius konstantinápolyi pátriárkát. Erre válaszul az Acatiusszal tartó Zénó császár népeivel, birodalmával együtt elszakadt Rómától. A nyugati és a keleti kereszténységnek az az első 25-