Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

szkizmája 519-ig tartott s igazában csak Jusztinián császár vette föl újra a kapcsolatot Rómával s a nyugati egyházzal. S ugyanakkor Rómában is súlyos zavarok uralkodtak. II. Anasztázius halála után, 498-ban ugyanis szabályosan pápává választották Symmachust — ellenfelei azonban Laurentius személyében ellenpápát állítottak. Bár a két párt részéről döntőbírául fölkért Teodorik király már 499-ben Symmachus pápasága mellett nyilatkozott, a nemegyszer véres utcai harcokat is provokáló ellentétek még éveken át tartottak. 526-ban viszont Teodorik záratta börtönbe a törvényes, de vele szembehelyezkedő, illetőleg terveit kellően nem képviselő I. János pápát, aki ott is halt meg. Ily nehéz és válságos körülmények között csendben és észrevétlenül lépett a történelem színpadára az a nursiai Benedek, aki az V. század nagy szülöttei között kétségtelenül a legnagyobb, a legjelentősebb történeti szerepet kapta a Gondviseléstől. Bár életében sem pápák, sem uralkodók nem figyeltek föl egyéniségére és művére s egyetlen kortárs sem tartotta érdemesnek följegyezni nevét, személye és alkotása mégis magasan kiemelkedett a VI. század világából. Nem kívánt részt venni sem a politikai és a kulturális átalakulás és újjáépítés korszakalkotó munkájában, sem az egyházi élet küzdelmeiben s a teológiai kérdések vitáiban, a keresztény művelődésnek és vallásnak mégis kimondhatatlanul nagy szolgálatokat tett. Amikor ugyanis nem akart bekapcsolódni a közéletbe s elhagyta a „világ"-ot, hogy mint szerzetes a maga és társai erkölcsi tökéletesedésével foglalkozzék, akkor olyan „iskoládnak rakta le alapjait, melynek falai között nemcsak a rendezett szerzetesi, az igazi lelki élet bontakozott ki, hanem Róma klasszikus és patrisztikus hagyományai, az emberiség örök és transcendens értékei is védelemre és gondozásra találtak a népvándorlás viharos századaiban. Ennek az „iskolá"-nak tagjai a szerzetes eszmények ápolása mellett századok kitartó és tudatos munkájával létrehozták a rómaiak, a kereszténység és az új népek műveltségének azt a szintézisét, mely alapjává vált a középkori s az abból kifejlett európai kultúrának. Szt Benedek ily módon érdemesült arra, hogy „Európa védőszentje" lehetett. Szt Benedek szellemi-lelki fejlődése a családi, római, remete és szerzetesi környezetben Szt Benedek életének egyes mozzanatairól csupán Nagy Szt Gergely pápa Dialógusainak II. könyvéből értesülünk, mely főleg Benedek tanítványai: Honoratus subiacói, Constantinus és 26