Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

meg kell említenünk, hogy Barbarossa Frigyes császár törekvéseivel szemben a ciszterciek harcoltak a törvényesen megválasztott III. Sándor pápa általános elismertetéséért s később a császár az ő közvetítésükkel vette föl a tárgyalások fonalát a pápával. Aztán hamarosan ugyanők vállalkoztak a pogány poroszok megtérítésére is. Bár a XII. század közepén Cluny még valódi szellemi és lelki nagyhatalom volt, melynek élén a szelídlelkű és művelt Petrus Venera bilis állott — vele szemben már mégis Szt Bernát és a vezetése alatt álló ciszterciek jelentették a korszerűséget, a kibontakozó lovagkor ifjúságának ideális lelkületét és friss lendületét. Ha a „fekete szerzetesség" meg is őrizte mennyiségi túlsúlyát és hagyományos tekintélyét, a fejlődés irányát, Szt Benedek eszméinek új érvényesülési módját a XII. században mégis inkább a ciszterci életforma mutatta, melyhez sok bencés apátság is csatlakozott. A X—XII. század változatos színezetű bencés kultúrája Az eddigiekben áttekintettük a X—XII. század lelki megújulásának változatos képét, annak jellegzetesebb megnyilatkozási formáit. Láttuk, hogy az új mozgalom mennyire előtérbe állította a szerzetesi élet elsődleges célját: Isten keresését, Krisztus király szolgálatát, a rendtagok erkölcsi tökéletesedését. A következőkben azt kísérjük figyelemmel, hogy ez a belső kolostori élet milyen alkotásokban nyilatkozott meg, minő kulturális környezetet alakított ki magának s mivel gazdagította kora műveltségét. Amint a belső, a lelki élet területén a különféle irányzatok más és más jellegzetes — liturgikus, aszketikus, monasztikus — vonásokat mutattak, úgy szellemi téren is a különböző fajok és korok változatos igényeivel és törekvéseivel találkozunk. Tárgyalásunk további folyamán is csupán a főbb jellemző vonások föltüntetésére törekszünk s így igyekszünk a kor bencés kultúrájáról áttekinthető képet alkotni. Nagy gondolata volt Cassiodorusnak, hogy a kereszténység központjában, Rómában olyan főiskolát kell szervezni, melynek föladata a keresztény lelkiséggel harmonizáló szellemi kultúra kialakítása, fejlesztése és terjesztése legyen. Tudjuk, hogy gondolatát csupán saját intézményében, a dél-itáliai Vivariumban tudta többé-kevésbé megvalósítani. Halála után azonban ez az intézet is elenyészett — illetőleg az eszmét az angol-szász, majd a frank bencés szerzetesség valósította meg. Am a karoiing kolostorok nagy részében túlságosan is előtérbe jutott a profán 183-