Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

szellemi kultúra és munka, mely irányzattal szemben anianei Szt Benedek foglalt állást, aki a vallásos, a lelki élet elsőségét, szinte kizárólagosságát követelte. A különböző, sokszor egymással szemben álló irányzatok világosan szemlélhetők a kor bencés iskoláiban s az azokból kisarjadt irodalmi alkotásokban. Ezek az iskolák és művek részben eredményei, részben kialakítói voltak az apátságok világnézeti differenciálódásának. St Gallen az „Ottók reneszánszá"-nak kialakítója Az egykori karoling birodalom legkiválóbb szellemi központja a IX. század második felétől kezdve majdnem két évszázadon át St Gallen volt. Az alapokat — miként az előző fejezetben már említettük — a jórészt a császári udvarban élő G rimáid apát és helyettese, majd utódja, Hartmut vetette meg. De említést érdemel az is, hogy a Rómát járt ír Marcus püspök a kolostorra hagyta könyvtárát, unokaöccse, Möngal-Marcellus pedig az iskola egyik első mestere lett. O és Izo nevelte a nagy nemzedéket: Ratpertet (t 890), Tutilót (j 913) és a dagogó Notker „Balbulus"-t (t 912). Ratpert életeleme az iskola és a tudomány volt. Éveken át alig hagyta el a kolostort. A tanítás, az iskola érdekében állítólag nemegyszer még a zsolozsmát és a szentmisét is elmulasztotta azt tartva, hogy „jó miséket akkor hallgatunk, amikor megtanítjuk, hogy azokat miként kell mondani". Halála után 40 tanítványa 30 napon át misézett érette . . . Ö volt az, aki megkezdte St Gallen történetének, a híres „Casus Sancti Galli"-nak az írását. A testben és lélekben mozgékonyabb s robosztus erejű Tutilo a költészet és a művészet terén alkotott maradandó értékű műveket. Hogy St Gallenben s nyilván sok más apátságban sem fogadták meg anianei Szt Benedeknek azt az utasítását, hogy külső, azaz klerikus és civil ifjúságot nevelő iskola ne legyen a kolostorban, hanem csupán rendi növendékekkel foglalkozó belső iskola, az abból látható, hogy Tutilo nemes ifjakat is tanított. Istentiszteleti célokra ő tropusokat, a szelídlelkű és szentéletű Notker, az Úristen „udvari poétája" pedig himnuszokat és sequentiákat költött. Nagy Károly történetén, a „Gesta Karoli Magnr'-n kívül a hagiográfiai irodalomban gazdag könyvtár alapján Notker a napi szenteket ismertető Martyrologiumot is állított össze. Legkedvesebb tanítványa az a Salomo volt, aki aztán St Gallen apátja, 184-