Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

A Regula korszerűsített világa a cisztercieknél; Szt Bernát egyénisége és hatása Az itáliai mozgalmakhoz hasonlóan indult, aztán más irányt vett és jelentőségben is messze túlszárnyalta azokat az a kezdeményezés, melynek megindítója a francia Szt Róbert volt. Már évtizedeken át élte hol a remeték, hol a szerzetesek életét, amikor 1075-ben fölépítette Molesmes egyszerű monostorát. Társai egy részének ellenállása következtében azonban még ott sem tudta megvalósítani a szerzetesi élet formájára vonatkozó elgondolását, azért 1098-ban néhány hasonló fölfogású társával onnét is elvonult és Dijon közelében szervezte meg apátságát, mely Citeaux, illetőleg Cistertium néven vált híressé a szerzetesség és az Egyház történetében. Citeaux apátja és szerzetesei, a ciszterciek — elvetve a félezeréves bencés fejlődés kulturális és kultikus hagyományait — Szt Benedek regulájának szövegéhez igyekeztek visszatérni s annak megvalósítását tűzték célul maguk elé. A kolostori élet értelmét kizárólagosan az Istenkeresésben látták, annak eszközeit pedig a böjtölésben és virrasztásban, az imádságban és kézi munkában. Rajta voltak, hogy az imádság és a munka Clunyben megbomlott egyensúlyát helyreállítsák. Csak akkora földbirtokot vettek tulajdonukba, amekkorát saját erejükkel megművelhettek. Életüket a szegénység és az egyszerűség jellemezte, amely nemcsak az étkezésben és ruházkodásban, hanem a templom fölszentelésében és az istentisztelet végzésében is megnyilatkozott. A világtól való visszavonulás érdekében tudatosan kapcsolódtak ki nemcsak az állami és társadalmi, hanem az egyházi ügyek intézéséből is. Ezt a kolostori s azon belül a lelki életbe való visszavonulást oly szorosan értelmezték, hogy az iskolák vezetését, az irodalom és tudomány ápolását s a művészetekkel való foglalkozást is elhárították maguktól. Az önmegtagadó szerzetesi életnek ez a szigorúsága kezdetben nem keltett nagyobb érdeklődést s a harmadik apát, az angol Harding Szt István már komolyan aggódott kísérletük sikere fölött. Ám akkor, 1112-ben történt egy 21 éves előkelő ifjúnak a belépése, ami aztán biztosította Citeaux jövőjét. Ez az ifjú Szt Bernát volt, akinek a példáját ugyanakkor 30 rokona, illetve barátja, később pedig még többen követték. így Harding apát a következő néhány év alatt már négy új apátságot építhetett a ciszterci életmód számára, s a „Charta caritatis"-ban elkészíthette annak szervezeti szabályzatát, melyet II. Callixtus pápa 1119-ben jóvá is hagyott. 180