Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

nevéhez fűződik. A két első, előkelő származású férfiú ugyanazon a napon vette föl a papi rendet, aztán mindketten glastonburyi apátság tagja lettek. A király 943-ban Dunstant állította a monostor élére, aki aztán a politikai változások következtében történt számkivetése két évét (955—57) abban a genti konventben töltötte, melyet néhány évvel korábban a brognei Szt Gellért szervezett újjá. Onnét hazatérve az új király, Edgár Worcester püspökévé, 960ban pedig Canterbury érsekévé s az angol egyház fejévé tette. Ethelwold viszont időközben a régi, de elhagyatott abingdoni apátságot kapta meg s ott szervezte újjá a bencés életet. Hogy munkája sikeresebb legyen, egyik szerzetesét Fleurybe küldte tanulmányútra. Mint Winchester püspöke 963-ban ő is az angol egyház egyik vezetője lett. Ám Fleury szellemének még hatásosabb képviselője volt az az Osvcald, aki éveken át élt Fleuryben, s akit 961-ben worcesteri püspöknek, 972-ben pedig yorki érseknek neveztek ki. Hogy fleuryi kapcsolatait akkor is híven ápolta, abból is látszik, hogy az általa alapított Ramsay kolostornak két évig volt vendége a fleuryi Abbo, korának egyik legkiválóbb szelleme. A X. század második felének ez a három nagy angol püspöke, illetőleg érseke hűségesen őrizte bencés lelkületét. A régi híres apátságok közül Dunstan a canterburyit s a malmesburyit szervezte újjá, Ethelwold Winchesterben létesített újabb apátságot, Oswald legkedveltebb alapítása pedig Westbury volt. Munkásságuk méreteit mutatja, hogy a század végére már 30—40 apátság működött az országban. S a három egyházfő bencés lelkülete abban is megnyilatkozott, hogy bencésekkel vették magukat körül — Canterbury, Winchester, Worcester s még Sherborne káptalanja is kizárólag bencésekből állott; ők látták el a székeskáptalan föladatait s végezték a katedrális istentiszteletét. Dunstan, Ethelwold és Oswald végül az angol bencés élet elvi alapjainak megszilárdításában is egyetértett. Ebből a célból hívatták össze 970 körül Edgár királlyal a winchesteri zsinatot, ahol „Reguláris Concordia Anglicae nationis" néven megszerkesztették az egységes bencés életformát. A mű megalkotásában fölhasználták a genti és a fleuryi bencések támogatását is, hogy a fleuryi, a brognei s az angol-szász elemek értékelésével a Regula alapján korszerű bencés életkeretet alakítsanak ki. Természetszerűleg ők is a liturgia végzésére vetették a hangsúlyt, de a szellemi munka lehetőségét is biztosították. A napi officiumon kívül a Mindenszentek és a halottak zsolozsmáját is n* 163