Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Az apátságok önellátása, „autarkiá"-ja Az apátságok lakói természetszerűleg nemcsak tudományos, irodalmi és művészeti tevékenységet fejtettek ki. Sokan voltak közöttük olyanok is, akik gazdasági munkát végeztek vagy legalább irányították azt. Ide tartozott a háztartás ellátása, a különféle műhelyek vezetése. A túlnyomó részben vidéken épült monostorok —• Szt Benedek kívánságára — önellátásra rendezkedtek be s ezért önmaguknak kellett gondoskodniok az öszszes kézműves munkák elvégzéséről is. Így a malom mellett megvolt a pékek és mészárosok, szabók és cipészek, az asztalosok, bognárok, esztergályosok, kovácsok és ötvösök műhelye is. A IX. századi nagy apátságoknak nemcsak házaik, hanem — mint St Riquiernek — külön utcáik voltak a különböző kézművesek, ,,operarius"-ok számára. Önálló iparos osztályról ennek ellenére sem beszélhetünk korunkban. Bár ezeknek a kézműveseknek legnagyobb része értette mesterségét, azt mégsem kizárólagosan, hanem a mezőgazdaság mellett gyakorolta, amikor szerződése értelmében időnként bevonult az apátság valamelyik műhelyébe. A szövés-fonást rendszerint nők, a férfi iparosok hozzátartozói végezték. A műhelyek főnöke a bencés „camerarius" volt, nagyobb üzemeknél, „manufacturá"-knál viszont több szerzetes is részt vett a munkában, annak irányításában. A munka tervszerű folyamatossága s a munkások állandósulása és specializálódása s ezzel az önálló iparos osztály kialakulása csak később következett be és a céhrendszerben nyert szervezett formát. Az agrárkultúra jormái, mennyiségi és minőségi fejlesztése; az ipar és kereskedelem megindulása Az apátságok legnagyobb része patakok, folyók mentén, erdők mélyén vagy hegyek ormán épült föl s ott lett a kolostori nagybirtok központjává. A gazdálkodás módjáról St Germaindes-Prés apátjának, Irminonnak a IX. század elején készített , birtok- és jövedelmi leltára, inventári uma tájékoztat bennünket. A monostori birtok két részre oszlott. Az egyik részt, a ,,pars dominica"-t mint uradalmat saját kezelésükben tartották s szolgáiakkal, „servus"-aikkal és szabad napszámosaikkal „famulus"-aikkal s bérlőik, „colonus"-aik kézi és fogatos segítségével művelték. Ennek a majoros vagy allodiális gazdálkodásnak az irányítása és ellenőrzése sok szerzetes munkáját is igénybe vette. Mivel egyes birtokok gyakran oly távol estek a központtól, a 135-