Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

monostortól, hogy azok gazdálkodását onnét nem lehetett eredményesen vezetni, szükségessé vált, hogy egy-egy bencés prépost főnöksége alatt néhány szerzetes állandóan ezeken a távoli ,,obedientiá"-kon vagy „céllá"-kon tartózkodjék. A birtokok, nagyobb része, a „pars tributaria" hosszabb-rövidebb ideig szabad állapotú vagy uruk szolgálatára kötelezett bérlők kezén volt, akik tetszésük szerint gazdálkodtak rajta. Mauroaldus farfai apát (t 802) már tovább ment ezen az úton, amikor bevezette az „örök bérlet" intézményét, minek következtében a bérlők szinte tulajdonosaivá váltak birtokuknak. Ellenszolgáltatásukat, „tributum"-ukat különböző formában rótták le földesuraikkal szemben. Voltak, akik a saját kezelésben levő birtokok gazdálkodásának irányításában segédkeztek. Mások az apátsági falvak közigazgatását vezették vagy rendfönntartói, illetőleg katonai szolgálatot teljesítettek. Az apátsági népek hűbéres társadalmának ők voltak a vezetői, az „officialis"-ai, kiknek élén a legfőbb hatalmat gyakorló civil „advocatus" állott. A bérlők legnagyobb része a terménygazdálkodás ezen korában állatokból és terményekből álló bérletet s némi pénzt fizetett s bizonyos meghatározott kézi vagy fogatos munkával, „robot"-tal járult hozzá az urasági, a saját kezelésben levő birtokok megműveléséhez. De a föntebb említett kézművesek túlnyomó része is közülük került ki. A bencések ezen működése főleg két irányban fejlesztette a koraközépkor gazdasági kultúráját és civilizációját. A germánoklakta vidékeken akkor még sok volt a járhatatlan őserdő s a használhatatlan mocsaras terület. Ezek nagy részét a bencések és népeik alakították át kultúrtalajjá. Fulda és Heidenheim apátjairól, Szt Sturmiról és Szt Wynnebaldról följegyezték, hogy a VIII. század közepén szerzeteseikkel együtt irtották a vadont, vágták a fákat és tüzelték a bozótokat. A kolostori nagybirtokok kialakulása után ezt a munkát már csak irányították a bencések. Az erdők irtása, mocsarak kiszárítása, vadvizek levezetése, folyók szabályozása, csatornák készítése s ezzel kapcsolatban utak és hidak építése sok helyen megváltoztatta a táj képét s hatalmas, addig műveletlen területet hajtott a kultúra szolgálatába. Az ott letelepedett apátsági népek hajlékaiból (mansio) majorságok és falvak (curtis, villa) alakultak, melyek a társas emberi lét új otthonai Zettek. A szerzetesi gazdálkodás másik áldásos hatása a gabonamagvakon túlmenő minőségi termelésben mutatkozott. A klasszikus irodalom ide vonatkozó részének tanulmányozása s a régebbi 136-