Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

ban álló későbbi épületekből következtethetjük, másrészt a már említett st galleni tervrajzon szemlélhetjük. A szűkebb értelemben vett kolostor, a „claustrum" mintáját a keleti (szír) és a római építkezés, annak átriumos és peristylumos zárt családi háza szolgáltatta. A kolostor rendszerint az erősebben megépített templom védelme alá került. Itáliában néha — hogy árnyékot kapjon — a keletelt bazilikától északra helyezkedett el, általában azonban a déli falhoz támaszkodott, hogy az északi széltől, esőtől, vihartól lehetőleg mentve legyen. A kolostor egy négyszögletes udvart vett körül, mely udvart folyosó övezett. Ennek az udvarra néző s árkádosán kiképzett oldala az időjárásra való tekintettel Dél-Európában rendszerint nyitott, egyebütt azonban sokszor zárt volt, illetőleg ajtók, ablakok nyíltak róla az udvarra, a quadraturára. Ennek a keresztfolyosónak az északi részéből a templomba, a többiből pedig a különféle helyiségekbe lehetett jutni. így a keleti részén volt a háló terem, honnét közvetlenül lehetett a templomba, illetőleg a kórusra menni. A déli oldalra került a refectorium, a melegedő hely s gyakran a fürdő is. A konyha vagy ezen a szárnyon állott vagy — mint a későbbi angol emlékek mutatják — ettől délnyugat irányban kissé távolabb, hogy ezáltal védjék a templomot a füsttől, a kolostort a tűzvésztől. A nyugati oldalon szokott lenni az apát lakása, a portás cellája s a fogadó vagy társalgó szoba, a „locutorium". Mivel a szerzetesek élete jórészt imádságban és tanulmányokban telt el, az oda szükséges könyvek rendszerint a templom déli (a keresztfolyosó északi) falába süllyesztett könyvszekrényben álltak s ha külön helyiség nem volt, akkor arra a részre került a „scriptorium" is. A nagyobb kolostorok ezen a „claustrum"-on kívül szokták elhelyezni az iskolát, az utasok és vendégek helyiségeit, a gyógynövények kertjét s a temetőt. Hasonlóképpen a külső udvarba kerültek a gazdasági központokká lett apátságok raktárai és műhelyei is. A szaracénok támadásaival szemben már a IX. század óta kezdték erődíteni, fallal körülvenni a veszélyeztetett nagyobb monostorokat. A fölszerelés, a bútorzat ezekben a századokban természetesen kezdetleges volt. A szék használata még kiváltságszámba ment az egyházi és világi előkelőségek számára. Az ablakokat az üveg drágasága és ritkasága miatt inkább deszkalapokkal zárták el. Reichenau azonban már a IX. században az akkor épülő Korveyben dolgoztatta az üvegkészítéshez értő egyik szerzetéset, festői pedig a st galleni apát lakását díszítették képekkel. Amíg tehát az építészetet inkább csak irányították a bencé133-