Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

ki. Itt nem csupán Béda Venerabilis kitűnő történeti műveire gondolunk, hanem azokra a 28 oldalon 532 éves ciklust fölölelő -húsvéttáblákra is, melyek Angliából kerültek a frank biroda­lomba s ott történeti följegyzések eszközeivé váltak. Az egyes évszámok mellett ugyanis széles margók voltak, melyek önként kínálkoztak az év legnevezetesebb eseményeinek párszavas föl­jegyzésére, miként ezt Korvey IX. századi húsvéttáblái mutat­ják. így vezették Évkönyveiket, Annalesüket St Denis és St Bertin szerzetesei a VII., illetőleg a VIII. század közepe óta, kik­nek példáját aztán mindtöbben követték. Az Annales Sublacen­ses-nek nevezett történeti följegyzéseket egy computus margó­jára vezette rá valamelyik subiaciói szerzetes. Ezeket az Annale­seket — a kor egyébnemü irodalmához hasonlóan — általában szintén a személytelenség jellemzi. Az írók minden egyéni meg­jegyzés, magyarázat vagy állásfoglalás nélkül pusztán a tényeket jegyezték föl. Hátrányuk, hogy igen szűkszavú történeti forrá­sok, előnyük viszont, hogy megbízhatók s ezért nagyon értéke­sek. Megindult aztán a História és a Gesta műfaj művelése is, mely folyamatos és összefüggő előadásban dolgozta föl tárgyát. Ilyen volt a VIII. század végén Paulus Diaconus által készített História Longobardorum, a IX. század közepe táján írt fontenellei apátok Gestá-ja s az a Constructio is, melyet egy farfai bencés szerkesz­tett monostora kialakulásáról s 857-ig ábrázolt fejlődéséről. Ám a kor történetírásának legkedveltebb területe, ahol a szer­zők egyénisége és a kor fölfogása akadálytalanul érvényesülhe­tett, a szentek életrajza, a hagiográfia volt. A bencés írók a Szt Gergely pápa által készített Szt Benedek-vitában látták minta­képüket — mind a szerző, mind a hős követendő tekintélyként állott előttük. A műfaj jellegzetes vonásait s az események s még inkább a frazeológia jó részét is onnét vették át műveikbe. Szt Gergely arra törekedett, hogy művével sokak lelki épülését szol­gálja, hogy „multorum aedificationi profutura" legyen. Aldri­cus, Alkuin életírója ugyancsak kifejezte a reményét, hogy mun­kája sokak javára, „aedificationi nonnullorum profutura" lesz. Hagiográfiánk első termékét a bobbiói szerzetesből lett réoméi apát, Jónás művében szemlélhetjük, aki 660 táján elkészítette Réomé alapítójának, Szt Jánosnak az életrajzát. Egy század múl­tán viszont a frank bencésből lett volturnusi apát, Ambrosius Autpertus írta meg monostora 3 alapítója, Paldo, Taso és Tato életét. Kortársa, Paulus Diaconus — miként már említettük — Nagy Szt Gergely pápa történetét állította össze. Ezt egy század­dal később az ugyancsak montecassinói bencés, Imonide János 128-

Next

/
Thumbnails
Contents