Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

ki. Itt nem csupán Béda Venerabilis kitűnő történeti műveire gondolunk, hanem azokra a 28 oldalon 532 éves ciklust fölölelő -húsvéttáblákra is, melyek Angliából kerültek a frank birodalomba s ott történeti följegyzések eszközeivé váltak. Az egyes évszámok mellett ugyanis széles margók voltak, melyek önként kínálkoztak az év legnevezetesebb eseményeinek párszavas följegyzésére, miként ezt Korvey IX. századi húsvéttáblái mutatják. így vezették Évkönyveiket, Annalesüket St Denis és St Bertin szerzetesei a VII., illetőleg a VIII. század közepe óta, kiknek példáját aztán mindtöbben követték. Az Annales Sublacenses-nek nevezett történeti följegyzéseket egy computus margójára vezette rá valamelyik subiaciói szerzetes. Ezeket az Annaleseket — a kor egyébnemü irodalmához hasonlóan — általában szintén a személytelenség jellemzi. Az írók minden egyéni megjegyzés, magyarázat vagy állásfoglalás nélkül pusztán a tényeket jegyezték föl. Hátrányuk, hogy igen szűkszavú történeti források, előnyük viszont, hogy megbízhatók s ezért nagyon értékesek. Megindult aztán a História és a Gesta műfaj művelése is, mely folyamatos és összefüggő előadásban dolgozta föl tárgyát. Ilyen volt a VIII. század végén Paulus Diaconus által készített História Longobardorum, a IX. század közepe táján írt fontenellei apátok Gestá-ja s az a Constructio is, melyet egy farfai bencés szerkesztett monostora kialakulásáról s 857-ig ábrázolt fejlődéséről. Ám a kor történetírásának legkedveltebb területe, ahol a szerzők egyénisége és a kor fölfogása akadálytalanul érvényesülhetett, a szentek életrajza, a hagiográfia volt. A bencés írók a Szt Gergely pápa által készített Szt Benedek-vitában látták mintaképüket — mind a szerző, mind a hős követendő tekintélyként állott előttük. A műfaj jellegzetes vonásait s az események s még inkább a frazeológia jó részét is onnét vették át műveikbe. Szt Gergely arra törekedett, hogy művével sokak lelki épülését szolgálja, hogy „multorum aedificationi profutura" legyen. Aldricus, Alkuin életírója ugyancsak kifejezte a reményét, hogy munkája sokak javára, „aedificationi nonnullorum profutura" lesz. Hagiográfiánk első termékét a bobbiói szerzetesből lett réoméi apát, Jónás művében szemlélhetjük, aki 660 táján elkészítette Réomé alapítójának, Szt Jánosnak az életrajzát. Egy század múltán viszont a frank bencésből lett volturnusi apát, Ambrosius Autpertus írta meg monostora 3 alapítója, Paldo, Taso és Tato életét. Kortársa, Paulus Diaconus — miként már említettük — Nagy Szt Gergely pápa történetét állította össze. Ezt egy századdal később az ugyancsak montecassinói bencés, Imonide János 128-