Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

ték meg, amelyeken az előterjesztendő pontokat előzetesen megvitatták.

1 A trienti zsinatnak a püspökökre vonatkozó legjelentősebb rendelkezései közül még meg kell említenünk azt a határozatot, amely az egész szegényügyet a püspök felügyelete és irányítása alá helyezte. Ezzel a Tridentínum az Egyház ősrégi gyakorlatát újította föl. A szegényekkel való foglalkozást a főpásztornak hivatalából eredő feladatává nyitvánította, s megadta neki a jogot az összes jóléti intézmények legfőbb irányítására és ellenőrzésére. A jámbor alapok és helyek kezelőinek illetve gondnokainak évente számot kell adniok a püspöknek.

2 Az egyházi szegénygondozás a középkorból az újkorba való átmenetkor a szegényházakra volt alapítva (hospitalia.) Ott találtak lakást és ápolást megtört öregek, árvák, nyomorékok, munkaképtelenek stb. Ugyanott kaptak otthont az idegenek is néhány napra, míg munkához jutottak. Ezért a Tridentinum e téren elsősorban a szegényházakra terjesztette ki törvényhozó működését,

3 Az egyházi szegénygondozásnak kiindulópontja a püspöki székváros volt. Itt találjuk az első jóléti intézményeket, a püspök és a káptalan költségén.

4 A 18. században a szegénygondozók száma jelentősen megnő, már minden jelentékenyebb mezővárosnak is van szegényháza. E század folyamán a szociális intézmények az eddigi egyházias jelleget laikussal cserélik föl. Ez az átalakulás Mária Terézia alatt kezdődik. (Hóman-Szekfű; Magyar tört. VI. k. 271—73.) II, József uralkodása pedig e szempontból határkő. Utána az Egyház mindvégig nem tudja visszaszerezni előbbi elsőbbségét, A 18. sz. végén s a 19. sz. első felében kezdenek nálunk a szoros értelemben vett kórházak meghonosodni, mégpedig erősen egyházias színezettel: irgalmasok és nővérek kezelésében,

5 De a kórházak elterjedése lassú. Az 1823-as nyitrai jelentés pl, nyíltan megmondja, hogy szoros értelemben vett kórház még nincs az egyházmegye területén.

6 A kórházaknál a megalapításon és fenntartáson kívül még külön jótétemény az ú, n, alapítványi ágyak. Szepesváralján az irgalmasoknál a tíz ágyból a fele alapítványi volt, A Nyitrán épülő közkórházban Vurum József püspök megbetegedett zarándokok számára egy alapítványi ágyról gondosko1 Zeng 1822, Besztercebánya 1829, a 398. és 72. 1. 2 Sess. XXII. 8. és 9. de ref. — Ratzinger, Geschichte der kirchlichen Armenpflege

2, Freiburg i. Br. 1884. 464. — Nálunk hasonló tárggyal az 1638-i nagyszombati nemzeti zsinat foglalkozott: VI. fej. 6 és 9. Péterffy II. 365—66. 3 Ratzinger i. m. 463. 4 Az 1636-os esztergomi jelentés két szegényházat említ: egyet Pozsonyban és egyet Nagyszombatban. Hanuy i. m. II. 771. — Lósy Imre érsek jövedelmét az egyházmegye és saját szükségletein kívül a végvári katonák fizetésére, adókra és nyomorgók eltartására fordította. 1637-es jelentés, 1. a 137. lapon. — Zágrábban az 1634-es reláció két szegényházat említ, az egyiket a püspök, a másikat a káptalan tartja fönn. 331. 1. & Szepes 1780, Várad 1836, Zágráb 1816, Szatmár 1835 stb. L. a 212, 296, 298, 347, 195.1. 6 171. 1.