Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

ben zsinórmértékül szolgál; és áldásos, mert vallásos szellem hatja át. De a rendszer, amely a Ratiót létrehozta, magában rejtette a jövő veszedelmet: az állami mindenhatóság elvét, az iskolák elvilágiasítását és a hitoktatás háttérbeszorítását, néhol teljes megszüntetését.

1 Az említettek és a német példa alapján azt gondolhatnék, hogy a tanítóknak nálunk is csak nagyon csekély szerep jutott a hitelemzés szolgálatában. De ez koránt sincs így. A püspöki jelentések azt tanúsítják, hogy a Ratio bevezetése előtt is a tanítóknak jelentős feladatuk volt a gyermekek vallásos oktatásában s plébánosnak való segítésben, ami egyébként Fináczy kutatásaiból is közismert.

2 Forgách Pál gr, váradi püspök elrendelte, hogy a tanítók a gyermekeket az iskolában olvasásra és a katekizmusra tanítsák, a plébános pedig havonta legalább kétszer köteles a tanulókat kikérdezni. Ugyanő a görög egyesültek hat községében iskolát emeltetett s klerikusokat helyezett élükre, hogy az ifjúságot olvasásra, énekre és a katekizmusra oktassák. Salbeck Károly szepesi főpásztor nagyon szorgalmazta az iskolázást. Vizitációkor serkentette a tanulatlan népet, hogy gyermekeit iskolába küldje; s hogy a szegénységet ne hozhassák fel ürügyül, az egyes községeket rászorította, hogy tandíj helyett a tanítónak a megélhetéshez szükséges fizetést megadják, hogy így még a legszegényebbek is elmehessenek az iskolába, s ott az anyanyelvi imádságokat, a szükséges hitigazságokat s még legalább az írást és olvasást megtanulják. A papoknak pedig megparancsolta az iskolák gyakori látogatását, és évenkint jelentést kívánt tőlük. Biró Márton veszprémi püspök sok helyre, ahonnan a protestáns prédikátorokat eltávolította, s ahová katolikus plébános nem jutott, legalább kat. tanítót helyezett a hívő nép vigasztalására. A plébánosok átlag hetenkint egyszer-kétszer tartoztak elmenni az iskolába hitelemzésre.

3 Még a templomi hitelemzésnek idejéről szeretnénk röviden szólni. E téren a főelv a néphez való alkalmazkodás volt. Ezért a legtöbb egyházmegyében nem volt minden vasár- és ünnepnap keresztény tanítás, hanem inkább csak az enyhébb évszakokban, továbbá adventi és nagyböjti időben. A szepesi püspökségben az 1780-as jelentés szerint a katekézis nyáron volt minden vasárnap, továbbá a nagyböjt minden napján. A váci egyházmegyében szintén főként a nyári időben. Erdélyben az idő enyhülésével kezdődött. Ugyanez az elv érvényesült a 19. század első felében is. Besztercebányán a nyári időben tartották a papok a templomi 1 V. ö. Érdujhelyi i. m. 213. skv, különösen 218. és 222—23. Megállapításunk másik fele az európai viszonyokra is áll, befejezése viszont a mi fejlődésünkre nem érvényes. 2 A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I. Bpest, 1899. 246. a Várad 1754, Szepes 1780. L. a 290. és 208. 1. — Hornig i. m. 318. — Csóka i. m. 80. — Csanád 1841. 87. 1.