Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

hittanítást, a váradiban fehérvasárnaptól sz, angyalok vasárnapjáig, a nyitraiban a vasár- és ünnepnapokon kívül főként advent idején, amikor a nép a kenyérkereset gondjaitól szabad. A zeng-modrusi püspökségben csoportosan települt községekben vasár- és ünnepnapokon volt a hitelemzés, szétszórt telepeken egész adventben mindennap a Rorate-mise alatt, mivel arra a gyermekek mind nagyon szívesen összejöttek, inkább mint a parancsolt vasárnapokon,

1 A felsorolt példákból egyúttal azt is látjuk, hogy az iskolai hitelemzés mellett azért még a templomi is nagymértékben fennmaradt. A papság lelkipásztori gyűlései (conferentiae casuum, a közölt püspöki jelentésekben: papi gyűlések, kerületi összejövetelek, gyűlések, esperesi koronák néven) ugyan nem kimondottan trienti intézmény, mivel azonban a Tridentínumtól sürgetett papi fegyelemmel és intenzív lelkipásztorkodással a legszorosabban összefügg, továbbá bizonyos mértékben a trienti rendelkezésektől megkívánt, de a 18. és 19. században szinte teljességgel elhanyagolt zsinatokat pótolta, foglalkozunk vele, A lelkipásztori gyűlések régtől fogva megvoltak az Egyházban. A hitszakadás után ezeket az illetékesek különösképen a klérus épülésére és okulására akarták felhasználni. Nálunk (a trienti zsinat előtti intézkedéseket nem tekintve) az 1638-i nagyszombati nemzeti zsinat (V. 7.) az esperes! kerületenkint évente legalább négyszer tartandó plébános! összejöveteleket sürgeti, pasztorális kérdések megbeszélésére. (Péterffy i. m. II. 365,) A közlendő adatokra támaszkodva aligha hisszük, hogy ennek az intézkedésnek foganatja lett volna. Az újkori egyház életében a pasztorális konferenciáknak igazi megalapítója XIII. Benedek pápa. O a rítus- és kázus-konferenciákat az 1725-ös római zsinaton a római egyháztartomány számára elrendelte, s megkívánta, hogy a püspökök ezekről jelentéseikben beszámoljanak. Az egész Egyházra is szerette volna kiterjeszteni ezt az intézményt, de ez nem történt meg.

2 XIV. Benedek is foglalkozott a papi gyűlésekkel, s az említett római zsinat és az ő rendelkezései szolgáltak az egyházi gyakorlatban zsinórmértékül, A rendelkezésünkre álló anyagból azt látjuk, hogy nálunk a papi gyűlések csak a 18. sz. második felében honosodnak meg egyházmegyéinkben, Az 1741-es zengi jelentés szerint Cerovacz János püspök oly helyeken, ahol kettőnél több pap él, kifejlesztette a kázus-konferenciákat. Utóda, Chíolích György alatt a székhelyen, Zengben a székesegyház sekrestyéjében minden szombaton volt konferencia. Ezt a teológus-kanonok tartotta, akit épen ezért honosított meg Chiolich püspök, E gyűlésen a helybeli papságnak meg kellett jelennie. Az egyházmegyében a püspöki 1 Szepes 1780, Vác 1792, Erdély 1788, Besztercebánya 1805, Várad 1836, Nyitra 1823, Zeng 1822. V. ö. még Kalocsa 1827, Székesfehérvár 1800, Vác 1835. L. a 210, 277, 102, 69, 300, 170, 399; 158, 226, 284. 1. 2 Wetzer-Welte, Kirchenlexikon

2 III. 860—62.