Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

nélkül is — szónokolni,

1 À Délvidék harmadik egyházmegyéjében, a zágrábiban a papság a 17, sz, első felében egy más alapvető kötelességet hanyagolt el, a papi zsolozsmát. 1634-ben Ergely Ferenc zágrábi püspök azt írja Rómába, hogy egyrészt a falvak szétszórtságával járó lelkészi fáradalmak miatt, másrészt a vasárés ünnepnap kötelező prédikáció következtében a plébánosok közül csak kevesen végzik el egészen a napi breviáriumot. Az említett püspök szerint ennek orvoslására nincs más mód, mint hogy a pápa kizárólag a plébánosokon oly értelemben könnyítene, hogy a napi zsolozsmát három zsoltárra és három leckére szállítaná le, amint az egész egyházmegye papsága a püspökség alapításától kezdve húsvéttői pünkösd nyolcadáig a papi zsolozsmát a zágrábi breviáriumból végezni szokta. A kellően meg nem okolt kérelemre Róma válasza nem lehetett kétséges: a legkevésbbé sem tartotta megengedhetőnek,

2 Az esztergomi főegyházmegyében is lassan haladt a javulás. A prímás alá tartozó barsi kerületben az 1626-os vizitáció szerint a 33 pap közül csak 13 volt nőtlen és törvényesen felszentelt, kettőt eretneknek bélyegez meg a vizitátor. A sasvárí kerületben ugyanekkor szintén találkozunk konkubinárius papokkal ; az egyiket a hívek alkalmazták, s a főesperes kénytelen volt ideiglenesen megerősíteni, hogy a hívők a szentségekhez járulhassanak. Pázmánynak Senkvíczi Mátyás prépost által Rómában benyújtott jelentése is nyíltan megvallja, hogy a Bethlen-féle zavarok folytán az egyházmegyében alaposan megcsappant papok közül egyesek konkubináriusok, akiket pótolhatatlanságuk miatt tűrni kénytelen. Igaz, hogy a következő Pázmány-féle jelentés már arról értesít, hogy immár az egész országban nincs egy konkubinárius pap sem.

3 Pázmány 1636-os jelentése után 22 évvel a nagyszombati megyei zsinat ügyrendjének első pontja újra a konkubinátussal foglalkozott, mert itt-ott már megint elterjedt. Az 1690-es zágrábi megyei zsinat kimerítően szól a plébániák női személyzetének kérdéséről, s pontosan megállapítja, hogy ezek életkora (a vérrokonság és sógorság negyedik fokán belül kivéve) nem lehet 12 és 40 (vagy legfeljebb 35) év közötti. Nemcsak a jelenben meglevő, hanem állandóan fennállott jó hírt kíván továbbá tőlük. A személyzetnek a pap szobáival tőszomszédos lakását a régi zsinatok értelmében súlyos büntetés alatt kiküszöbölendőnek jelenti ki, s ha a személyzet lakásául szolgáló új helyiség felépítése hat hónapon belül nem következik be, akkor a templom ínterdictum alá kerül, a papnak pedig a rendelkezés teljesítéséig semmiféle korú női személyt nem szabad házánál tartani. A zsinat még azt is megparancsolta, hogy a plébánián élő nőknek sohasem szabad a pap hálószobájába 1 Zeng 1615. 357—58. 1. 2 Zágráb 1634. és a referátum. L. a 333, 334. 1. s Franki i. m. II. 254-56. — Hanuy i. m. I. 788. és II. 770.