Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

de igazában ellene irányuló fejlődésnek szükségképen el kellett jutnia a végső állomáshoz, a privilégiumnak II. József általi eltörléséhez. A telivér jozefinizmus idejében írja Batthyány Ignác gr. erdélyi püspök jelentésében, hogy a császár rendelkezései közt főként három dolog aggasztja, s ezek egyikének épen a papság világi bíróságnak történő alávetését mondja. II. Lipót ugyan visszaállította a szentszékeknek a papság bűnügyeiben való bíráskodási jogát, de II. József intézkedései mégsem múltak el e tekintetben minden nyom nélkül: utódainak módot adott arra, hogy amidőn visszaállítják a kiváltságot, bizonyos megszorításokat tegyenek, s ezeket meg is tette I. Ferenc. Alatta mintegy hivatalos elismerést nyert az az irányzat, amely a nagyobb bűntényeket világi bíróság illetékessége alá igyekezett vonni. Négy esetben egyébként már a Hármaskönyv is megszűntnek nyilvánította a kiváltságot: fölségsértés, nyilt hazaárulás, szándékos gyilkosság és rablás esetében; ha ilyenkor halálos az ítélet, akkor előbb az egyházi hatóság lefokozza a bűnöst. A kiváltságnak a kegyelemdöfést a hazánkba 1852-ben, illetve 1853-ban behozott osztrák polgári perrendtartás és büntetőtörvénykönyv adták meg; utóbbi az egyházi személyek bűnügyeit kivétel nélkül a világi bíróság elé utasítja, és csak a papoknak állásuk, hivatásuk ellen elkövetett bűntetteit hagyja a szentszékek joghatósága alatt.

1 A trienti zsinat elrendelte, hogy az egyházi személyek kivétel nélkül mindnyájan rendjüknek megfelelő ruhát viseljenek, s e határozat megszegői ellen szigorú büntetést állapított meg. (Sess. XIV. 6. de ref.) A megkívánt papi ölíözeíeí általában a talár, vagyis a bokáig leérő öltöny, az öv és a collare képezik, A szabásnak, színnek stb. meghatározása az egyes püspököket, a megyei vagy tartományi zsinatokat illette- Nálunk mindjárt az 1566-i nagyszombati megyei zsinat intézkedett erre nézve, kimondva, hogy a papok egyházi öltözetet hordjanak, nem pedig világit, csikósat, tarka-barkát, kivágott nyakút, hanem papoknak alkalmas talárt, A szombathelyi zsinat még hozzátette, hogy a hajkoronát nem-viselők részesüljenek büntetésben, (1579,) A nagyszombati tart, zsinat (1611. II. 1.) szintén megkívánja a papságtól a papi ruha és a hajkorona viselését, és csupán a fekete s viola színt engedi meg.

2 Martinich Vince zeng-modrusi püspök 1615-i jelentésében panaszkodik, hogy papjai illír módra, egyházi személyekhez annyira nem illően öltözködnek, hogy a világi emberektől semmiképen sem lehet őket megkülönböztetni. Ügy látszik, hogy az 1670-es években a zágrábi egyházmegyében is a ruha szabására és színére nézve meg nem felelő viselet kezdett meghonosodni, mert az 1687-i zágrábi megyei zsinat hosszan foglalkozik a papi 1 Erdély 1788.101. 1. — Ragats i. m. 126—27, 92. — V. ö. Erdély 1819. (133. 1.) — Ragats i. m. 134—35. 2 Szeredy, Egyházjog

3 I. 376—77. Szvorényi, Synopsis critico-historica decretorum synodalium, Vesprimii, 1807. 229. — Péterffy i. m. II. 208.