Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

ruha kérdésével, külön megemlékezve az említett visszaélésről; s elrendeli, hogy a felső hosszú ruha csak fekete színű lehet, az alsó vagyis a tunica csak fekete vagy viola. Ugyanezt állapítja meg az övre és a téli időben, utazáskor használt köpenyre is,

1 Keresztély Ágost bíboros, esztergomi érsek 1712-ben — a trienti zsinatra kimondottan hivatkozva (Sess, XIV. 6, de ref,) — az egész ország papságára kötelező rendeletet adott ki a ruházkodásról. Ebben a hierarchia minden osztályára nézve részletes utasítást nyújt, A violaszínt, mivel a hazai klérusnál divatba jött, megengedi, de az alsóbb papságnál csak fekete gombokkal, övvel és kalapszalaggal,

2 Egy század múlva a ruhaviselet a zágrábi egyházmegyében újra szabályozásra szorult. Verhovácz Miksa püspök a fegyelemnek e téren tapasztalt hanyatlása miatt 1793. március 1-én papjainak megparancsolta, hogy bent a házban és azon kívül állandóan egyházi ruhát viseljenek, kivéve a hosszabb utazást, valamint az orvosi tanácsra vagy tisztességes szórakozás céljából végzett lovaglást; de ekkor is legyen a ruha kissé szűkebb, egyszerűségénél és alakjánál fogva ajánlásra méltó. Előírta továbbá a széles hajkoronát, fekete mellényt, collarét és cipőt. A felső ruha hamuszürke, fekete vagy legfeljebb violaszínű lehetett. A hiúságot jelentő arany és ezüst díszeket eltiltotta. A 18. sz. végén a zengi egyházmegyében a talár viselése a falusi papságnál kiment a használatból, sőt még a székesegyházban is elhanyagolták. Jesich János püspök ezért a legszigorúbb rendelkezéssel a fegyelmet ismét helyreállította. Ugyanekkor a székesfehérvári püspökségben is hanyatlás állott be e téren, Milassin Miklós püspök erre a legszigorúbban megtiltotta, városban és falun egyaránt, a világi öltözet használatát. Negyven év multán Barkóczy László azt jelenti, hogy a papok állandóan viselik a papi ruhát, nemcsak az egyházi előírás, hanem a hazai törvények folytán is. Az 1784-i pécsi jelentés szerint az egyházmegye papjai nyilvánosság előtt mindig papi ruhában jelennek meg, a szepesi püspökségben ugyanebben az időben a papok, sőt a klerikusok is mind talárt viseltek ; rövidebb ruhát csak utazáskor használtak, de akkor is felismerhető papi mivoltuk. Hajkoronát szintén viseltek a szepesi papok. A besztercebányai egyházmegye papjai a 19. sz. elején szintén megtartották az egyházi öltözetre vonatkozó törvényt, s hajkoronájuk is volt. Mártonfí erdélyi püspök a század elején a ruhaviseletről hasonlóképen kedvezőt jelent. A nagyváradi egyházmegyére nézve az 1836-os jelentés tanúskodik a törvény megtartásáról, csak utazáskor és a gazdaságban használnak egyesek világi ruhát, de a bokáig érőt. A ruha- és tonzúra-viselet a kispapokra is kiterjedt. A nyitrai püspökségben e korban szintén dívott az egyházi ruha, s a hajkorona is „hazai szokás szerint", » Zeng 1615. 360. 1. Zágrábi zsinat 1687. VII. c. Péterffy i. m. II. 402. 2 Károlyi, Speculum Jaurinensis Eccl. Jaurini, 1747. 123—25. Kivonatosan közli Lányi, Magyarföld, egyh. történetei III. 219—20.