Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

bendát, S amikor a teológus már hosszabb ideje nem teljesítette kötelességét, Eszterházy Károly gr. püspök célt nem ért előzetes figyelmeztetések után a hanyag kanonok terhére helyettest állíttatott. Kimondott teológus-javadalom volt még a szatmári székesegyházban is, de penitenciárius már nem, hanem utóbbi tisztet megbízásból egy kanonok teljesítette. A19. sz. első felében egyébként ez az általánosan elterjedt gyakorlat: van teológus és penitenciárus kanonok, de nincs külön prebenda.

1 Zágrábban szintén nem honosodott meg a két javadalom, bár teológus és penitenciárius volt. Az okot, amely — bár nem említik — valószínűleg a többi magyar káptalannál is szerepet játszott, megmondja az 1816-i jelentés. Minden kanonoknak a közös jövedelmen kívül külön prebendája is volt, s e téren üresedéskor optáltak. Hogy ilyenkor a teológus és penitenciárius se legyen megfosztva esetleg jobb javadalom elnyerésétől, ezért az említett tisztségek nem kapcsolódtak határozott prebendákhoz. A 19. sz. elején a király elrendelte, hogy minden székeskáptalanban egy kanonok — skolasztikus vagy teológus néven — a szenttudományok valamelyik részét tanítsa. Ezt meg is csinálták a magyar és csatolt részek egyházmegyéi, azonban az illetőknek külön stallumuk e címen nem volt,

2 A trienti zsinatnak a papság, különösebb módon a lelkészkedő klérus fegyelmének megújításánál főként két szempont lebegett szeme előtt; egyrészt a papság méltóságát és súlyát iparkodott emelni a már szerzett kiváltságok fenntartásával és hangsúlyozásával, valamint e kiváltságos testülethez illő életmód és erkölcsök erélyes megkívánásával ; másrészt az így megújított lelki hadsereget az Egyház külső és belső terjeszkedésének szolgálatába akarta állítani. A keresztény papságnak ősrégi kiváltsága volt a privilégium fori, amelynél fogva nem tartozott a világi bíró ítélkezése alá, hanem az Egyház ítélkezett felette, A Tridentinum számos új intézkedést alkotott fegyelmi téren, de a bíráskodási eljáráson változtatást nem igen tett. Századok folyamán lépésrőllépésre fejlődött ez ki, a maga nemében tökéletes volt,

3 A zsinat szerint a bíráskodási kiváltságot élvezi mindaz, akinek egyházi javadalma van, vagy klerikusi ruhát és hajkoronát viselve a püspök parancsából valamely egyháznak szolgál, illetve a szemináriumban vagy más iskolában a püspök engedélyéből a nagyobb rendekre készül elő. (Sess, XXIII. 6. de ref,) Hazánkban a privilégium fori egyidős a királysággal, s törvényeink ismételten kifejezetten elismerték. Csupán két pontban nem tudott mindig és egyöntetűen érvényesülni: a bírtokügyekre nézve már az Árpádok korában ingadozás figyelhető meg, a Hármaskönyv pedig ezeket végleg világi bíróság elé utalja; a tízedügyekre vonatkozó kiváltsá1 Vác 1733, 1761; Szatmár 1816, Csanád 1841, Kalocsa 1827 stb. L. a 257, 263; 189, 85, 155 1. Schematismus Hist. Dioec. Neosoliensis. 1876. 49. 2 Zágráb 1816 és 1820. L. a. 346. és 350. 1. 3 Ragats, A privilégium fori Magyarországban. Győr, 1904. 104.