Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

nak adományozhatok. 1761. szept. 18-án a pápóci prépost halá­lával az egyik megürült; a kanonoki helyet a pk. betöltötte, de a prépostságot 3 évig a Szentszék felmentésével rezerválni kívánná s jövedelmét a sz. e.-ra fordítani, leginkább a szükséges padok és székek beszerzésére. Ezt főként két okból kéri: egyrészt mert a sz, e. az idők viszontagságai és a török háborúk folytán java­dalom nélkül áll s igen szűkölködik, másrészt a rezervációból semmiféle kára sem származik az istentiszteletnek és a káptalani tisztségeknek, mivel ehhez a javadalomhoz semmi kötelezettség nincs hozzákapcsolva, A pk, a sz. e. szükségleteiről addig nem tud gondoskodni, míg a különböző perek és ügyek után jobb helyzetbe nem jön. ő egyébként a pki palotának készpénzen való megszerzésére és építésére s a pki javaknak a világi ható­ságok előtt való megvédésére nagy kiadásokra kénytelen s már saját családi vagyonából is több mint 100.000 frtot költött e célokra. 2.) Az e. m.-ben néhány parókiát a pápai rendeletek különféle értelmezése folytán kellő számú zsinati vizsgáló nélkül s néha nem zsinati vizsgálók közbenjöttével is töltöttek be; mivel az ily paró­kiák lelkészei új vizsgára nagy nehézség és a köznyugalom meg­zavarása nélkül nem hívhatók, az ilyenekre szanációt kér, 3.) A pápától kapott rendkívüli felhatalmazás 19. pontja így szól: „Dis­pensandi, quando expedire videbit, super esum carnium, ovorum et lacticiniorum tempore ieiuniorum et praesertim quadragesimae. " Kételkedik, vájjon a felhatalmazásban benne foglaltatik-e az év­közi péntekeken és szombatokon a húsevés tilalma alóli fölmentő hatalom, amikor nincs böjt, csak megtartóztatás. 4.) Cuen Henrik anabaptistát, aki most 33 éves és az Esztergom-e. m.-i Szoboticza [Sobotist, Nyitra m,] mezővárosból származik s jelenleg a győri jezsuitáknál tartózkodik, 12 éves korában felekezetének két minisz­tere, azaz seniora úgy keresztelte meg, hogy az egyik a vizet ön­tötte, a másik pedig tenyerét tartotta a keresztelendő fölé s nem lehet tudni, vájjon mozgatta-e a kezét vagy sem; s mikor kezé­nek ujjai között a keresztelendőnek fejére folyt a víz, a kezét tartó miniszter ezeket a szavakat ejtette ki: „Ad tuam notam fi­dem ego te baptiso in nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti." Most, amikor a kat. hitre akart áttérni s az áttérést súlyos okok­ból nem lehetett elhalasztani, a pk. ezt föltételes keresztség után megengedte neki. Mivel olykor más hasonló személyek is vannak Magyarországon, a pk. utasítást kér, mit kell ilyenkor tennie: a) vájjon az, ki jelen esetben kiejtette a formát, tartható-e leöntőnek is? b) Vájjon a forma kiejtőjének föltétlen szándéka volt-e keresz­telni vagy csak föltételes, azaz csak abban az esetben, ha a keresztelendő hisz? c) Vagy a forma kiejtőjében csak a vizet ön­tővel való együtt-keresztelés szándéka volt-e meg? Referátum. A Kongregáció 1762. márc. 30-i üléséből. Dicséri a pköt tetteiért. Majd négy kérésére a következőt vála­szolja: 1.) a pápóci prépostság 3 éves rezerválását a referáló

Next

/
Thumbnails
Contents