Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

karima végzése ellen, azért is, mivel sem osztalékot nem kaptak, sem javadalmuk igazában nem volt, mert az egész káptalani javadalmazás csupán alapítványi misékből gyűlt egybe, A 18. sz. végén a matutinumot és laudest a káptalan már csak a nagyobb ünnepeken végezte el, mindennaposán csak a többi hórát. Róma sürgető válaszára Jesich János püspök levelet írt a Kongregációnak, s ebben a kívánt feladat megvalósítását, az egész karimát lehetetlennek mondja a kanonokok kis száma, betegeskedése és egyéb elfoglaltsága miatt. A lehetetlen azonban úgy látszik mégiscsak megvalósult, mert 1802-ben ugyanaz a püspök jelenti Rómába, hogy a Kongregációnak már említett válasza óta a káptalan a teljes kórust mondja, A négy helyen szétszórt modrusi káptalan, amelyben a lelkipásztorkodás és a kanonokok kis száma miatt sohasem volt mindennapos zsolozsma, csak szombaton és ünnep előtt vesperást, vasárnap és ünnepeken pedig a nappali hórákat és a vesperást végezte el. Az 1822-i jelentés alapján ezen a téren is javulást jelezhetünk: a zengi és a modrusi kanonokok állandóan résztvesznek a kóruson. Még a zágrábi káptalanról kell röviden megemlékeznünk. Ennek kanonokai 1730 körül azt vallották, hogy jövedelmük úgy tekintendő, mint napi osztalék, statutumaik szerint pedig a karimáról elmaradókat jövedelmüktől meg kell fosztani; a század végén mégis túlnyomó részük a konventmiséről és a kórusról büntetlenül elmaradt. Verhovácz Miksa püspök erre megvizitálta a káptalant, s ez alkalommal új rendelkezéseket tett közzé, amelyek a kanonokok vonakodása miatt ugyan csak 1799ben léphettek életbe, de ettől kezdve a káptalan tagjai megfeleltek kötelességeiknek, úgyhogy a püspök 1816-os jelentésében megdicséri őket.

1 A 19. századi jelentésekben a karima fegyelméről vigasztaló dolgokat olvasunk, bár nem mindegyik reláció részletezi a kóruson elmondott kánoni hórákat, s ilyképen nem lehet megállapítani, vájjon az általános kifejezés nem akarja-e a kórus teljességének hiányát takarni. Már az előzőkben említettük a diakovári, erdélyi, szepesi, zengi, modrusi stb. káptalanok karima-fegyelmében bekövetkezett javulást, illetve teljes restaurációt. Ezekhez még folytatólagosan hozzácsatolhatjuk a 19. sz. első feléről tanúskodó csanádi jelentést. E szerint a kanonokok a kóruson mindig megjelennek, mégpedig reggel mondják a matutinumot, a laudest, prímát, tertiát, majd a konventmise után a többi hórát, nagyböjtben a vesperást és completoriumot is. Csak a vasár- és ünnepnapi matutinumot és laudest végzik el előző napon a completoríum után, a prédikációra való tekintettel. Rudnay prímás elragadtatással írja az esztergomi és pozsonyi kanonokokról, hogy nemcsak állandóan jelen vannak a karimán, hanem a teljes 1 Bosznia 1783 (más sajnos nincs a 18. sz.-ról) és 1820. — Zeng 1728, 1741, 1795 és az 1797-es referátum, illetve felelet, Jesich 1797-es levele, 1802-, és 1822-i jelentések. — Zágráb 1794, 1816. — L. a 78, 82; 374, 377, 390, 392, 393-94, 399; 342, 347, 348. 1.