Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

officiatúrát s az összes többi kanonoki ténykedést Magyarország, sőt tán az egész katolikus világ székeskáptalanjainak példaként szolgálva csodálatos buzgósággal végzik. Napi osztalék nincs, de nem is szükséges. A kalocsai kanonokok szintén szorgalmasan résztvettek a kóruson. A nagyváradiak is megjelentek a karimán, s a matutinumot és laudest praeoccupálták. A váci káptalan tagjai állandóan buzgón és áhítattal végezték a zsolozsmát. A szatmári kanonokok kórusa a jelentések szerint személyesen mondott és teljes volt. Nyitrán azonban nem valósult meg a teljes karima. Itt a kanonokok az elődök rendelkezése szerint — mivel a székesegyház különösen télen nehezen közelíthető meg, s a káptalan tagjai többnyire hosszú lelkipásztori évek után jutnak a stallumba, korban és erőben megtörve — évente 34 meghatározott alkalommal, valamint vasár- és ünnnepnapokon az összes hórákon megjelentek; egyéb napokon a kisebb hórákat személyesen végezték el, a karima más részeit egy hetes-kanonok jelenlétében erre a célra szolgáló koralisták mondták.

1 A trienti zsinat már említett határozataiban (Sess, V. 1. de ref. és XXIV. 8. de ref.) elrendelte, hogy a püspök a székes- és társasegyházakban állítsa fel a teológus és peniíenciárius javadalmat, illetve az első megüresedő kanonoki prebendát egyesítse az említett tisztségekkel. Az 1638-i nagyszombati zsinat első fejezetében a Trídentinumra hivatkozva nálunk is megkívánja, hogy a székesegyházakban a főpásztorok teológiai javadalmat létesítsenek.

2 Ebből a pontból egyúttal azt is látjuk, hogy a Tridentinumnak e dologban való végrehajtásával főpapjaink eléggé megkéstek, bár nem lehet állítani, mintha a délnémet és osztrák püspökök e korig serényebbek lettek volna a szóbanforgó határozat végrehajtásában. A belga jelentésekben sem találjuk 1800-ig sokszor említve a káptalanoknál e prebendákat.

3 A teológus és gyóntató magyarországi sorsára nézve mindvégig jellemző, hogy helyzete — csekély kivétellel — nem a Tridentinum szerint alakult. A 17. századból való püspöki jelentésekben alig van adatunk e tisztségekről, mindössze a zágrábi székesegyházi főesperesről olvassuk, hogy egyúttal a penitenciárius hivatását is gyakorolja. A 18. században Róma sok sürgetésére püspökeink már kezdenek e kérdés megoldásával foglalkozni, a jelentésekben egymásután felmerül e két tisztség ellátásának ügye, s több püspökségben gondoskodás is történik róluk. A 19. sz.-ban már alig van 1 Csanád 1841, 87. 1. — Huszár, A vis. lim. 139-40. — Kalocsa 1827, Várad 1836, Vác 1830, Szatmár 1816 és 1848, Nyitra 1823. L. a 158, 299, 281, 189, 199, 170. 1. 2 Péterffy i. m. II. 358. E határozatnak előfutáraként tekinthető az 161 l-es zsinaté. (III. 12.) U. o. 213. 3 Schmidlin i. m. és Paquay i. m. alapján. Utóbbiban 1. különösen a megvalósításra nézve a 32, 72, 91, 105, 106. lapokat. Belgiumban azonban külön javadalom volt e célra.