Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

talanában csak heten voltak kórus-kötelesek (hat kanonok és a karkáplán), ezért Szily János püspöksége elején úgy intézkedett, hogy a kanonokok minden d. u. a vesperásnak és completoriumnak, vasárnap a konventmise előtt a tertiának gregorián módon való eléneklésére kötelesek. Tapasztalatból tudja u. i. — mondja a püspök jelentésében — hogyha oly kevesen az egész zsolozsma közös mondására vannak kötelezve, csekély áhítattal végzik és szinte botrányára a keresztény népnek. Továbbá a kanonokok köz- és magánügyeik, betegség stb. miatt nem lehetnek mindig mind jelen, s így képtelenség nemcsak az egész officiumnak éneklése, hanem mondása is. Róma nem hajolt meg a püspök érvelése előtt, s a Tridentinumnak megfelelő rendelkezést kívánt. Szily iparkodott is erre rávenni a kanonokokat, de ők mentegették magukat, s így nem sikerült őket meggyőznie. Lényegében ugyanez volt Szombathelyen a zsolozsma sorsa a 19. sz, első felében is. Az 1817-es jelentés azt írja, hogy a kanonokok közelfoglaltságuk és a jámbor alapok kezelése miatt kezdettől fogva nincsenek az egész karimára kötelezve. Erre nézve még akkor, sőt még 1833ban is az eredeti konstitúciók voltak érvényben; de a nagyhét három utolsó napján, karácsony éjjelén és húsvétkor a matutínumot és laudest a kispapok részvételével ünnepélyesen énekelve végzik a káptalan tagjai. Érdekes megemlíteni, hogy az 1818-as római referátum szerint a kanonokok kis száma észszerűvé teszi a zsolozsmának csak részben való mondását, de a legfőbb ünnepeken az egész végzésére buzdít. Hasonló szellemű volt az 1819-es felelet is.

1 A veszprémi káptalanban még a 18. sz. közepén is a karimának híre-hamva sem volt. Biró püspök ugyan iparkodott a kanonokokat erre megnyerni, de a kórusról még hallani sem akartak. A fegyelmet nem tűrő kanonokok ellen a tevékeny Biró püspök a pápa segítségét, tőle való felhatalmazást kért, hogy a káptalanban a kánoni törvények megkívánta intézkedéseket végrehajthassa, így többek közt a konventmise személyes elmondására és pszallálásra szoríthassa őket. Következő jelentésében sajnos nem szól a káptalani istentiszteletről, de Koller Ignác püspök 1769-i jelentéséből tudjuk, hogy Biró Márton püspök 1762-ben meghonosította a karimát a veszprémi káptalanban, A kanonokok ugyan csak a vesperáson és completoriumon vettek részt, a többit a két karkáplán két világi énekessel végezte. Koller püspök mindennap megkívánta a hetes kanonok megjelenését az egész karimán, vasár- és ünnepnap pedig valamennyi kanonoknak meg kellett jelennie a négy kis hórán is, egyébként azonban csak a vesperáson és completoriumon.

2 Erdélyben a zsolozsma rendezéséhez Batthyány Ignác gr. püspök fogott hozzá apostoli lelkéhez méltó alapossággal, de 1 Szombathely 1781 és az 1782-es referátum, továbbá az 1785, 1817. és 1833. évi jelentések, valamint az 1818-as referátum és 1819-es felelet L. a 234—36, 243, 245 (a felelet hasonló s ezért ott újra nem közöltük), 247. 1. 2 Hornig i. m. 227. és 294—95. — Veszprém 1769. 325. 1.