Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

föl kell használni arra, hogy az eretnek fél a nemének megfelelő gyermeknek az eretnekségben való neveléséről, amire a kir. rendelkezések értelmében joga van, lemondjon. Ha pedig a menyasszony valamely nem tűrt valláshoz tartozik, a kat. férj hitében nevelendő mindkétnemű gyermek. Minden vegyesházasságnak a kat. plébános előtt kell történnie, egyébként érvénytelennek tekintendők. Eme körlevelét 8) alatt mellékeli. A clandestin házasságokról a következőket kell jelentenie: ugyan úgy látszik, hogy a Trid.-nak a tőle megkívánt forma szti kihirdetése Erdélyben nem történt meg, mert 1556-ban a pköt kiűzték, mégis a saját plébános nélkül létrejött házasságot mindig érvénytelennek jelentették ki. S ez nem jogtalanság, mert világos, hogy szokás által is létrejöhetnek semmisítő házassági akadályok. Ez a szokás a XI, században Magyarországon tartott zsinaton alapszik, amelynek határozata Kálmán király alatt a királyi zsinatok közé van fölvéve. Ezután idézi a pk. a tőle kiadott magyar egyházi törvénykönyv I. kötetének 459-ik lapjáról- E kánont a többiekkel együtt ő maga írta ki a XII. századi kódexből.

1

3 Gyakrabban azzal a kérdéssel fordultak a pkhöz, vájjon a luth.-oknak és más eretnekeknek minisztereik előtt minden föltétel nélkül kötött házassága érvénytelen-e azért, mivel ezek a miniszterek nem igazi értelemben vett plébánosok. Azt gondolják, hogy hasznos lenne ezeket érvénytelennek nyilvánítani mert így — ha új házasságot köthetnének — többen térnének át. Mások viszont azért maradnak meg az eretnekségben, hogy azután vegyesházasságban töltsék el nyomorult életüket. De bármi legyen is e kellemetlenségekkel, a pk. azt látja, hogy ezek a házasságok semmiféle okon sem nyilváníthatók a plébános hiánya folytán érvényteleneknek, akár megtörtént a Trid. kihirdetése, akár nem. Utóbbi esetben a kétkedésnek nincs semmi alapja. Ha az elsőt tételezzük föl, ellent mond neki XIV. Benedeknek hasonló tárgyban Belgium számára adott döntése, ahol tudjuk, hogy a Trídentinumot kihirdették. Ez a Benedek-bullarium I. kötet 34, konstítúciója, 1741ből. A kat. vallásnak ebből származó hasznát pedig, azaz az áttérések reményét, a velejáró bajok teljesen leszállítják. Mert a kat. vallás igen gyűlöltté válnék, és sokat a hitmegvallásától visszatartana a hitvesi szeretet, azonkívül a világi hatalom sem engedné ezt meg semmiképen. Az így remélhető áttérések nem érdemelnek figyelmet, mert gyakran színleltek lennének, s többnyire új házasságkötés fonák indítékából származnának. Ez a pk, meggyőződése, de ha a pápa máskép látja, ő aláveti magát, A kálvinistáknak „ameddig tisztességben és tisztaságban megmaradsz" feltétellel kötött házassága XIV. Benedeknek kinyilvánítása után érvénytelennek tekintendő ; eddig mégis a katolikus hitre 1

3 A hivatkozás a II. esztergomi zsinatra vonatkozik, amelynek 15. fejezete (Batthyánynál 47.) elrendeli, hogy a házasságkötés az egyház színe előtt, pap és tanuk jelenlétében történjék.