Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

A könyvkötő minden kötésnél tetszés szerint variálta díszítőelemeit. Az ábrázolások között növényi vagy állati motívum, emberalak, címer, felirat, ornamentális, nonfiguratív dísz szerepelhetett. A magyarországi könyvkötők legkedveltebb virágmotívumai közé a szegfű és a körömvirág tartozott. Sordíszként vonal- és pontdísz változatok, növényi díszek, meander szalagok fordultak elő. Az ezekből létrehozott kompozíció, a kötéstábla felépítése, a kapcsok száma, elhelyezése, az oromszegés, a gerincen kialakított bordák mind-mind stílusjellemzők, egy-egy műhely vagy konkrét mester eszközhasználatáról árulkodnak.

A kézműipari könyvkötészet időszaka a XIX. század közepéig tartott, ezt követően a kötészetekben is széles körben kezdtek el gépeket használni, majd a kötést a könyvtesttől függetlenül, sorozatban készíteni, és az utóbbit kellett „beakasztani”. Míg a fűzőládán aligha lehetett egy óra alatt 150 ívnél többet kézben fűzni, addig a fűzőgép teljesítménye a könyv vastagságától függően az óránkénti 1000-1200 ívet is elérhette.

KÖNYVKÖTŐK Ilii KI S MHGYEBEN

A megye első, név szerint ismert könyvkötője, Balogh István 1779-ben Gyulán működött. A Magyar Mása 1787. május 16-i száma Gyulán - egyelőre név nélkül — „ott lakó könyvkötőről” számolt be. A lap 1789-ben a mester nevét is közölte, Balogh Györgynek hívták. (Nem tudni, egyszerű névelírásról van-e szó, vagy egy évtizeden belül tényleg két azonos családnevű könyvkötőmestere volt a városnak.) A Magyar Kurír 1816-ban már Bakai János gyulai mesterről adott hírt. Balogh György compactor működése levéltá17