Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

ri forrásokkal is alátámasztható. 1783-ban Békés vármegye számára összeírásokat, adószedői számadásokat kötött be, és 1791 körül bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott. Vagyonából hitelezett is, Jelenyi Ferenc Temes megyei nádas árendatornak átlagos könyvkötői bevételeit tetemesen meghaladó summát, 300 forintot adott kölcsön. Balogh György özvegye, Fábián Erzsébet 1793-ban - már mint Kállai Sándor puskaműves felesége - a birtokában maradt könyvkötőeszközök hasznosítására Debrecenből hívott a mesterséghez értő legényt, akihez testvérét is feleségül kívánta adni. Az özvegy szándéka és az új compactor gyulai megtelepedése ellen Bakai János könyvkötő protestált, „any- nyival is inkább, mivel most csak maga vagyon Gyulán, még sincs elegendő munkája”.

Bakai János (fi 813) könyvkötő 1792-től húsz éven át dolgozott a vármegye szükségleteire, összeírási íveket, jegyzőkönyveket, adószedői számadásokat kötött be. 1792- 1812 között évről évre 10—82 forint közötti összeget vett fel a megyei pénztárból. A gyulai plébánia számára 1811-ben képeket és imádságos könyvecskéket adott el.

Bakai gyulai működésével párhuzamosan Szarvason Végh István könyvkötőről tettek említést az 1794. évi források, ő az uradalom biztatására telepedett le a többségében evangélikusok lakta mezővárosba. Végh 1794-ben szakmai riválisra akadt Jakob Márton makói zsidó személyében, de hiába tett panaszt, a megyei hatóság nem állt a pártjára. „Az is baj, hogy ahul céh van, a céhen kívül valóknak mesterségeket űzni nem szabad; de Szarvason nincsen könyvkötő céh, tehát senkinek sem lehet megtiltatni - szólt a vármegyei közgyűlési végzés —, hogy igaz úton és módon ne kereshesse élelmét.” Jakob ócska könyveket szedett össze és kötött be Szarvas környékén. A vándoriparos saját állítása szerint „éppen nem olyan mun18