Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

kát tesz, mint az odavaló compactor, hanem a könyveknek tábláit rézbe foglalja, melyet a compactor nem tud, ő pedig, hogy Szarvasra dolgozik, már 13. esztendeje”. A rézveretes technikára való utalás feltételezhetően az evangélikus szlovákok körében széles körben elterjedt Citbara sanctorum kötésére vonatkozik. A szerzője után egyszerűen Tranosciusnak nevezett templomi énekeskönyv bőrkötésű példányait kezdetben többnyire vándorló olejkárok, drótosok, majd népi díszítőművészek, imakönyvkötők látták el csatos sárgarézlemezekkel.

A megyeszékhely könyvkötői igényeit Bakai János halála után veje, Barna Péter (1783-1841) elégítette ki. Az átányi születésű mester 1813-ban Gyulán kötött házasságot Bakai János és Lehoczky Erzsébet örökbe fogadott lányával, nemes Kiss Zsuzsannával (fi841). Barna Péter 1813-1839 között rendszeresen dolgozott Békés vármegye számára. Az 1826 augusztusától 1827 októberéig eltelt időben 42 forintot keresett, 1829. augusztus 31-től 1830. augusztus 7-ig 23 forint 44 krajcár munkabért vehetett fel. 1817-ben kiugróan magas summát - egy-egy írnok vagy okleveles bába évi fizetésével megegyező összeget -, 107 forintot utalványoztak számára, csak a vármegyei munkák kiegyenlítéseként. Leginkább a főjegyzői, főadószedői hivatalból és a levéltárból küldtek a compactorhoz jegyzőkönyveket, nyomtatványokat vagy elszámolásokat köttetésre, az archívumnak „írásoknak való tokokat” készített. Ha fogytán volt az írószoba készlete, több rizsma papirost vágattak körül vele. 1832-ben a magyar nyelv terjesztésére alakult vármegyei bizottmány kilencszáz darab nyomtatott jelentése kötésével bízták meg. A gyulai katolikus plébánia is Barna Péter rendszeres megrendelője volt. 1823- ban a Vida-alapítvány terhére különböző iskolás könyvekért 37 forintot kapott, továbbá egy jegyzőkönyvet 58 forintért

9