Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

Az idővel szép barna, mahagóni színűre érett öreg borjúbőr ugyancsak tartósnak, díszítésre és aranyozásra egyaránt alkalmasnak bizonyult, de hamar elveszítette puhaságát, hajlékonyságát és könnyen kiszáradt. A borjúhoz hasonlított a kissé szemcsésebb felületű tehénbőr, amit különösen nagy értékű, egészbőrkötéses, ún. francia kötésű könyveknél alkalmaztak. Kivételesen jó állapotban maradtak az utókorra a XV-XVI. századi birkabőrkötések és a XVII-XV11I. században kecskebőrből készült maroquinkötések. Az 1700- as évekre szélesebb körben elterjedtek a márványozott bőrkötések, amivel elsősorban az egyre rosszabb minőségű könyvkötőbőröket takargatták. Az 1860 után forgalomba hozott préselt és színezett birkabőrt már szintén nem szívesen használták kötésre. Az I. világháború után a bőrök jelentősen megdrágultak, a bőrínség idején még a kutyabőrt is kikészítették, a csekély értékű házinyúl-bőrhöz hasonlóan. Olcsó volt az irha, a gyengébb minőségű juhbőr, de kötni nehéz volt bele. Kísérletezek fóka- és rozmárbőrrel is maroquin helyett, de ezek túl olajosnak bizonyultak. Angliában szívesen használták a könyvkötésekhez a kitűnő színhatású fénynélküli antilopbőrt. A bőrgyárak a bőr kevésbé értékes részét, a színbőr lehasítása után maradt részt, a spaltbőrt mintázva forgalmazták.

A kötés kemény táblája és a lapokból álló szöveg között átmenetet képező előzékpapírt a XVII. századtól használták a könyvkötők. Kezdetben a mesterek a kezükkel, fésűvel vagy kefével ún. felhős papírt készítettek, amit utóbb kartonnyomatok, papírtapéták és márványozott papírok váltottak fel. A könyvkötők csontenywel ragasztottak, a legfinomabb munkáknál átlátszó bőrenywel dolgoztak.

A XVIII. század folyamán leegyszerűsödtek a kötések, az aranyozott bőrkötések ugyanis rendkívül költségesek voltak,

15