Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)
egyre gyakoribb lett ehelyett a papírtáblás könyvborítás, s legfeljebb a gerincet látták el aranyozott mintákkal. Az aranyozás-utánzást a könyvkötők más kézművesmesterekhez - díszítőszobrászokhoz, képkeretkészítőkhöz, óraművesekhez - hasonlóan valójában ezüstözték, majd sáfránysárga színű lakkal fedve érték el az aranyozás illúzióját. Az Európa-szerte megtalálható könyvkötőszerszámokat mintakönyvek alapján bélyegző- és pecsétmetszők, vésnökök, ötvösök készítették, a metszeteket rézmetszők szolgáltatták. A kitűnő - felvásárolt vagy öröklött - szerszám- készlet, vaslemezek és bélyegzők akár száz évnél tovább is használatban állhatták. A könyvkötői kéziszerszámok közé tartozott a középkortól használt hajtogatócsont, az aranyozó betűkészlet, a bordafogó, a gerincgömbölyítő vas vagy a körző. Az állványokat, préseket, deszkákat asztalosoktól vásárolták, a fémeszközök javíttatását lakatosokra bízták. Az anyagszekrényben sorakoztak a papírok, kartonok, kötésborítók, előzékpapírok, a tekercsben tartott borítóvásznak. A címaranyozó bronz betűkészletet, a kliséket szekrénykében, a kézi egyesbélyegzőket, a stempliket falra szerelt szerszámszekrény dobozaiban tartották. Volt a műhelyben sávozó (filéta), vonalzó (lénia), fémvonalzó (sniccer), görgető (rollni), kézi címbetűszedő eszköz (sriftkaszni). A fűzőállványon spárgára, zsinegre fűzött a mester. Az enyves edényt, a kézi aranyozó szerszámokat és a présbetéteket a kályha vaslapján melegítette. A MŰHELYBEN 16
