Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

henger alakú tokot, igény szerint szekrénykét kínáltak. A növénygyűjtő lapokat és a rovargyűjtő dobozt, mint taneszközt, iskolai használatra szánták a könyvkötők.

NEMES BŐRÖK

A könyvkötéshez szükséges alapanyagokat jószágnak vagy matériának nevezték. Jószág volt például a táblák ösz- szefogására szolgáló, szíjakra szerelt kapocs, amit készen, tucatban vásároltak, esetleg a compactorok maguk fabrikálták azokat. Matériának hívták a papírt, a lemezt és a bőrt.

A mészárosok által lenyúzott, majd a tímárok, cserzővargák által kikészített különféle bőrök hatóságilag meghatározott áron kerültek forgalomba. Békés vármegye 1812. évi áriimitációja összesen 27 tételben vette számba a bőrféleségeket. A legnagyobb értéke az ökör-, majd a tehénbőrnek volt, a másféléves borjú bőrét, az ún. pitiinget vagy a szopós borjúbőrt jóval olcsóbb áron kínálták. A kikészítés minősége is nagyban befolyásolta az árakat: a feketére színezett bőr többe került a fehérnél, a cserzés után halzsírral puhított bőr drágább volt, mint az anélkül készült. A Békés megyei tímárok ökör-, tehén-, borjú- és tinóbőrökkel dolgoztak, a cserző magyar vargák ezeken kívül az üsző, ló, csikó bőrét is kikészítették. Az elhullott állatbőr általában negyedannyit ért, mint a levágott jószágé. A Csanád megyei tímárok a juh- és kecskebőrt szattyánná és_kordovánná is feldolgozták, a Pest megyei mesterek különleges eljárással vörös és fehér bagariát is előállítottak.

A könyvkötők hosszú ideig használták a sertésbőrt, ami tartós volt ugyan, de keménysége és vastagsága miatt nehéz volt vele dolgozni, amellett gyakran hamisították is.

14