Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

céhes és manufakturális időszak könyvkötőinek képzettsé- gét.

A könyvkiadás és a vásárlási kedv mérséklődésével 1913 és 1921 között országosan közel 40%-kal - 1081 főről 673- ra - csökkent a könyvkötő szakmunkások száma. A visszaesés főként a nagyvárosok szakember-ellátottságát érintette - Budapesten 35, Szegeden 67%-kal lett kevesebb a létszámuk a vidéki arányok lényegesen nem módosultak: míg például 1913-1921 között Gyulán hatról négyre csökkent a könyvkötők száma, addig Békéscsabán négyről ötre emelkedett létszámuk.

ARANYOZOTT DÍSZKÖTÉSEK ÉS OLCSÓ PAPÍRTÁBLÁK

A könyvkötő a nyomdásztól ívekben, kötetlenül, krudában (kiadói papírborítású fűzött formában) átvett új kiadású műveket kötötte be és árusította, vagy az állandó és gyakori használat miatt elrongyolódott könyveket kötötte újra. A könyvkötők könyvkereskedelemmel is foglalkoztak. Erre az uralkodó által megerősített céhprivilégiumok jogosították fel őket, időnként azonban a cenzúrával is szembe találhatták magukat. A rendőri és cenzúrahivatal udvari titkára, Johann Michael Armbruster szerint 1806 táján a könyvkötők voltak „a vásárokat felkereső könyvszatócsok mellett a legveszedelmesebb colpolteurök”. A sokadalmakon, vidéki országos vásárokon kirakodtak: kalendáriumokat, széphistóriákat, babonás történeteket, a korszak új, kelendő könyveit árulták a ponyván. Bakai János gyulai könyvkötő 1811-ben imádsá- gos könyveken kívül kétszáz képet adott el a helybeli római katolikus plébánosnak iskolai használatra, összesen 46 forint

10