Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Sáfár Gyula: „Ne kívánd felebarátod házát” - A Békés megyei zsidó vagyon sorsa 1944-ben

bai polgármestert, hogy a lezárt zsidó üzletek és üzemek anyagkészletét, valamint berendezési és felszerelési tárgyait 1944 szeptemberében értékesítik. Erre hirdetményekkel, illetve a helyi lapban megjelenő felhívás útján értesítették a szakmabeli kereskedőket.54 Magára az értékesítésre valószínűleg már nem kerülhetett sor, mert a szovjet csapatok már az ország határainál álltak. A Gyulán állomásozó német alakulatok már szeptember elején elhagyták a várost, majd 1944. szeptember 22-én sor került a város közigazgatási kiürítésére is. A megyei közigazgatási vezetők és családtagjaik már az előző napon elmentek a városból, szeptember 22-én a városi és az egyéb állami szervek is elköltöztek Szarvasra, ahova a megye székhelyét helyezték.55

A zsidó vagyonnal kapcsolatos egész folyamat irracionalitását jelzi a gyulai polgármester 1944. június 19-i utasítása a városi mérnöki hivatalnak a zsidó temető fémtárgyainak hasznosításáról. A mérnöki hivatalnak jelenteni kellett, hogy milyen tervet tud kidolgozni a zsidó temetőben lévő vas- vagy rézemlékek hasznosítására. A főmérnök válasza érdekes módon 1944. december 12-én kelt. „Polgármester Űr! Tisztelettel jelentem, hogy a zsidó temetővel kapcsolatban semmiféle tervet nem készítettünk, ott hasznosítható vas- vagy rézemlék számottevő nincs.”56

Az 1944. október eleji szovjet bevonulást fosztogatások, rablások kísérték, ez a zsidóság hátrahagyott vagyonát is érintette. A Békés Megyei Kereskedelmi Bankban 1944. október 12-ről 13-ra felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint szovjet katonák vitték el a zsidó letéteket. „Megjelent a bankhelyiségünkben 2 orosz őrnagy 8-10 fegyveres őrtől kísérve, a leltár felvétele céljából. Ehelyett az egész készpénzállományt P 273.200, azaz kettőszázhetvenháromezer-kettőszáz pengőt, a zsidóktól átvett összes aranyakat, a letétben itthon volt összes értékpapírokat, a kasszakönyvet és összes takarékbetétkönyveinket autóra rakták, s elvitték minden átvételi elismervény nélkül.”57

Összegezve megállapítható, hogy voltak fokozatok a zsidó vagyon elvételében, a zsidótörvények következtében megindultak a támadások a zsidó magántulajdon ellen, de a zsidóság teljes kifosztására a német megszállás után került sor. Látható, hogy az elrablott, hátrahagyott zsidóvagyon kezelésével nehezen birkóztak meg a hatóságok, a vagyon begyűjtését lopások, fosztogatások, korrupció kísérte. Ugyanakkor a keresztény társadalom egy része is igényt tartott a vagyonra, ezt jelzik az ingatlanok és ingóságok iránt beadott kérelmek. A zsidóvagyont a ható54 MNLBéMLV. 82. 2327/1944.

55 Marik, 1957. 6-7.

56 K. Cseh, 2002. 428.

57 MNL BÉMLXI. 207. 10. doboz 65. dosszié.

97