Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Sáfár Gyula: „Ne kívánd felebarátod házát” - A Békés megyei zsidó vagyon sorsa 1944-ben
aznap kiadásra került a pénzügyminiszter 147.379/1944. VI. sz. körrendeleté a gyűjtőtáborokban elhelyezendő és elkülönítendő zsidók vagyonának biztosítása tárgyában. A pénzügyminiszter intézkedéséhez kapcsolódott egy belügyi rendelkezés is.28 Ebből is kitűnik a pénzügyi és a belügyi szervek közötti „munkakapcsolat”. Ugyanis a zsidóság gyűjtőtáborba való elszállításánál, az adott törvényhatóság első tisztviselőjének a „végrehajtás időpontjának és a lebonyolítás tervének megjelölésével” értesítenie kellett az illetékes pénzügyigazgatót. A hátrahagyott vagyon szoros zár alá helyezését a pénzügyigazgatónak kellett foganatosítani. Ez úgy történt, hogy az elhagyott lakás egyik helyiségében kellett az ottmaradt vagyontárgyakat - a készpénz, értékpapírok, nemesfémek kivételével — elhelyezni, majd ezt a szobát lezárták és lepecsételték. Az eljárásban a pénzügyigazgatóság és az alárendelt adóhivatalok személyzete mellett pénzügyőrséget is igénybe lehetett venni. Ha azonban a pénzügyi szerveknek nem állt rendelkezésükre elegendő személyzet, a szoros zár alá helyezést a közigazgatási hatóság tisztviselői is elvégezhették. A rendelet szerint a szoros zár alá helyezett ingóságokat kiadni nem lehetett. Csupán a bombatámadás folytán hajléktalanná vált, illetve a gettósításkor lakásukból eltávolított keresztény személyek kaphattak például bútorokat, háztartási eszközöket, azonban kizárólag használati díj ellenében.29 Arról, hogy a gyakorlatban hogyan folyt le a zsidó vagyonok kezelése, leltározása Békéscsabán, Jámbor Sándor pénzügyőri főbiztos népbírósági irataiból kaphatunk képet. Jámbor Sándor a békéscsabai pénzügyőri kerület parancsnoka volt 1944 nyarán. A népbíróság végül felmentette a népellenes bűntett miatt ellene emelt vád alól.30 Az ítélet tényállása szerint, amikor 1944 júniusában a békéscsabai zsidóságot gyűjtőtáborba szállították, dr. Bíró Kornél gyulai pénzügyigazgató és Jánossy Gyula polgármester megállapodtak abban, hogy a leltározásban a pénzügyőri szakasz is közreműködik. A motozásnál elvett ingóságokat — hárompéldányos leltár kíséretében — a pénzügyőröknek adták át. Először mindent a pénzügyigazgatósághoz kellett beszállítani Gyulára, „a mintegy 4000 személyt érintő nagy munka feldolgozása több mint egy hónapon át tartott”.31 Közben egy módosító rendelet szerint a készpénzt „zsidó vagyonok letéti számla” javára kellett befizetni.32 Jámbor Sándor a rendelkezések szerint járt el. A pénzt befizette a számlára, a szőrméket, a perzsabundákat, az arany- és ezüstneműt, a szőnyegeket 28 K. Cseh, 2002. 422-426. 29 Uo. 30 MNL BéMLXXV. 12. NB. III. 286/1946. 31 MNL BéMLXXV. 12. NB. III. 286/1946. 32 A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter 79.290 I./1944. sz. körrendeleté szerint a zsidók részére történő mindennemű fizetést a 137.880 P. M. számú „zsidó vagyonok letéti számla Budapest” elnevezésű postatakarékpénztári csekkszámlára kellett teljesíteni. 92
