Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Sáfár Gyula: „Ne kívánd felebarátod házát” - A Békés megyei zsidó vagyon sorsa 1944-ben

és egyéb értékeket a gyulai pénzügyigazgatósághoz szállította be, a többi ingóságot pedig a kijelölt raktárakban adta le. Békéscsabán az egész zsidó vagyon leltározását a pénzügyőrségnek kellett volna elvégezni. Ez azonban túl nagy teher lett volna a pénzügyőröknek, ezért egy megállapodás szerint az elhurcolt zsidók lakásait a forgalmi adóhivatal tisztviselői leltározzák majd, azt a 94 házat pedig, ahol a békéscsabai gettó volt, a pénzügyőrség. Erre azonban a front közeledése miatt már nem került sor.33 Látható, hogy a leltározás meghaladta a hatóságok kapacitását, ez sok esetben zavaros helyzeteket idézett elő. Békéscsabán az üresen maradt zsidó lakásokba „állandóan betörtek”, valamint „feljelentések útján is kerültek elő zsidó ingóságok”.34 Gyulán a főispán 1944. június 5-i leiratában felhívta az illetékes hatóságok figyelmét, hogy tudomása szerint a zárolt lakásokból illetéktelenek vagyontárgyakat vittek el és a helyi hatóságok ezt nem akadályozták meg, esetleg erre maguk adtak engedélyt. „Miheztartás és további eljárás végett értesítem Főszolgabíró-, Polgármester-, Rendőrkapitány urat, hogy a zár alá vett zsidó vagyontárgyakat előzetes engedély nélkül semmiféle célra kiadni nem szabad és ennek betartásáért Főszolgabíró-, Polgármester-, Rendőrkapitány úr fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.”35 A zár alá vett zsidó vagyonból hivatalosan, ingyen nem lehetett semmit elvinni. Az inflációs hatások elkerülése miatt a kormányzat el akarta kerülni az ingyenes vagyonjuttatást.36

Előfordult az is, hogy keresztények megőrzésre vettek át értékeket zsidóktól. Gyulán a rendőrkapitány erélyes hangon követelte az ilyen vagyontárgyak beszolgáltatását. 1944. június 25-ig az önkéntes bejelentők mentességet kaptak a hatósági szankciók alól, június 25-e után azonban a „zsidóvagyon rejtegetők” megtorlásra számíthattak.37 Gyulán több keresztény személyt ítélt el a törvényszék lopás vétsége miatt 1944. június 27-én. Az első- és másodrendű vádlottakat korábban zsidó lakások leltározásával bízták meg. A leltározás során Tanai Lajos kereskedőtől számos ingóságot eltulajdonítottak.38 Ugyanakkor voltak olyan tisztviselők is, akik jutalmat kaptak. A gyulai polgármester 1944. szeptember 1-jei határozata szerint a zsidóknak a gettóba és táborba szállításánál, továbbá a lakások leltározásánál a városi tisztviselők egy része az „előírt munkaidőn jóval túl, megfeszített erővel végezte feladatát”, ezért a munka díjazásaként jutalomban részesültek.39

33 MNL BéMLXXV. 12. NB. III. 286/1946.

34 MNL BéML XXV. 12. NB. III. 286/1946.

35 MNL BéML V. 82. 2327/1944.

36 Ungváry, 2008. 295.

37 Kereskényiné, 1994. 52-53.

38 Néhány tétel a hosszú listából: 3 db férfi ing, 5 db színes férfi ing, 7 db női nadrág, 5 db hosszú férfi alsónadrág, 3 db kombiné, 1 db asztalterítő, 23 db zsebkendő stb. MNL BéML V. 173. (MMI) 1847/1944.

39 MNL BéML V. 173. (MMI) 17153/1944.

93