Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Sáfár Gyula: „Ne kívánd felebarátod házát” - A Békés megyei zsidó vagyon sorsa 1944-ben
Békéscsabán.16 Ezeken felül bezártak 137 ipari vállalatot, azok kivételével, amelyek élére vállalati vezetőt neveztek ki. Egy 1944. augusztus 1-jén kelt lista szerint, 13 ipari vállalatnál működött vállalati vezető. Ezeknek a kirendelését a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara javasolta, a Tevan nyomda kivételével, amelynek vállalatvezetőjét a Sajtóügyek Kormánybiztosa rendelte ki. A kirendelt vállalati vezetők általában hasonló iparral rendelkező keresztény iparosok vagy az adott cég korábbi alkalmazottai voltak, akik havi járandóságot kaptak.17 Az említett nyomda mellett szikvízgyártó üzemek, papírzacskó üzem, ócskavas- és fémkereskedő, mérlegkészítő- és géplakatosüzem, zsákkölcsönző, gép-, olaj- és vaskereskedés, dobozgyár, sütőüzem stb. működött tovább vállalati vezetővel. Gyulán is korán elkezdődött az üzletek lezárása. A polgármester már április 12-én jelentette az alispánnak, hogy „méltóságodnak 7.076/1944. szám alatt kiadott és a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Miniszter Úr távirati rendelkezése alapján Gyula m. városban Diósi József, Tanai Lajos és Neumann Márton rövidáru- és textilkereskedők üzletét zár alá vettem és lepecsételtettem, az ott lévő árukészletek megőrzése és biztosítása céljából, amely intézkedésemet indokoltnak láttam azért, mert Diósi József kereskedésében nagymérvű kiárusítás indult meg”.18 Hiába tiltakozott Diósi József, hogy az üzlete költözködés miatt 20 napig zárva volt, majd a megnyitás után sem volt a korábban tapasztaltabbnál magasabb bevétel. A polgármester a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumtól azt az utasítást kapta, hogy az üzleteket tartsa zárva, mert egy általános rendelkezéssel fogják rendezni a bezárt és a még be nem zárt zsidó üzletek sorsát. Ez nemsokára — az előzőekben tárgyalt rendeletekkel — meg is történt. A lezárt üzletekben hagyott romlandó árukról Békéscsabán a polgármester úgy rendelkezett, hogy a zsidó kereskedő köteles gondoskodni arról, hogy az áruja helybeli keresztény kereskedőnek, vagy a Hangya szövetkezetnek készpénzfizetés ellenében beszerzési áron kerüljön átadásra.19 Agettósítás is része volt a kifosztás folyamatának. Az 1610/1944. M. E. sz. rendelet20 értelmében a zsidónak minősítettek csak a települések meghatározott utcáiban, illetve házaiban lakhattak. Székács István21 főispán az 1944. május 6-i gyűlő MNL BéML V. 82. 2327/1944. 17 Uo. 18 MNL BéML V. 173. b. (MMI) 8377/1944. 19 MNL BéML V. 82. 2327/1944. 20 1610/1944. M. E. sz. rendelet. 21 A Sztójay-kormány hivatalba lépését követően a közigazgatásban számos tisztviselőt leváltottak, voltak, akik lemondtak. így Beliczey Miklós is, aki 1944. március 23-án mondott le főispáni hivataláról. Helyette Székács Istvánt nevezték ki főispánná. K. Cseh, 2007. 223. Főispánokra és alispánokra bővebben Héjjá, 2002. 90
