Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Kovács Tamás: A szavak ereje - Az antiszemitizmus változatai a 20. század első felének magyar történelmében
Különösen gyanúsak voltak a külföldi vagy tisztázatlan állampolgárságú zsidók. így kerülhetett sor arra, hogy miután Magyarország csatlakozott a Szovjetunió elleni hadműveletekhez, mintegy 18000, ún. tisztázatlan állampolgárságú zsidót deportált a magyar állam 1941 nyarán, Ökörmezőn keresztül Kamenyec- Podolszkíjba. A deportáltak közül mintegy 16000 embert kivégeztek, s csak 2000 tudott visszavergődni Magyarországra. Az ügy kiszivárgott, skandalum lett belőle: magyar és külföldi lapok is nagy terjedelemben foglalkoztak vele.49 A másik — szintén nagy botrányt kavaró eset — az 1942. január eleji ún. „hideg napok” voltak. Ekkor a rosszul sikerült és embertelen módon végrehajtott partizánrazzia eredménye volt több mint 3 300 halott, akik közül 740 volt zsidó. Az eset utóéletéhez tartozik, hogy az ügyben már 1942—43-ban vizsgálat folyt, s számos, a razziában résztvevő tisztet végül bíróság elé is állítottak. Tény azonban az is, hogy a főbb vádlottak Németországba szöktek el az ítélethirdetés elől.50 Ilyen körülmények után szállta meg 1944. március 19-én a Nagynémet Birodalom Magyarországot. S bár Sztójay Döme vezetésével új kormány alakult, néhány új és néhány régi miniszterrel, de Horthy Miklós kormányzó a helyén maradt. A közigazgatásban ugyan voltak változások 1944 tavaszán, de a hivatalnoki kar többsége a helyén maradt. Témánk szempontjából innentől kezdve a legfontosabb tárca a Belügyminisztérium. Az új tárcavezető Jaross Andor, államtitkárai pedig Endre László (volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei alispán) és Baky László (nyugállományú csendőr őrnagy) lettek. Mindketten vad antiszemiták és németbarátok voltak, illetve Baky egyenesen SD-ügynök. A katonai megszállással egy időben Magyarországra megérkeztek a német rendészeti és biztonsági szervek is. Közülük az Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer vezette Sonderneinsatzkommando feladata volt, hogy „tanácsokkal” lássa el a magyar hivatalnokokat és rendészeti szervek illetékeseit a zsidókérdés rendezését illetően. Azt kell mondanunk, hogy a magyar belügyi vezetés és a németek egymásra találtak. Endre és Baky nem csak kezükben tartották a magyar belügyi adminisztrációt, a csendőrséget és a rendőrséget. Endre már alispánként is számos hátrányos és diszkriminatív intézkedést hozott a megyében élő zsidók ellen. A németeknek pedig - túl a katonai és a politikai terveiken - volt még egy további céljuk: a magyarországi zsidóság deportálása, s ennek kertében kifosztása, kényszermunkásként való dolgoztatása, illetve megsemmisítése. 49 Szintén számos, magas színvonalú munka született az 1941-es nyári deportálásokról is, különösen Randolph L. Braham, Majsai Tamás, Szirtes Zoltán és Gellért Adám tollából. 50 A számos szerb nyelven írt publikáció mellett A. Sajti Enikő: Délvidék 1941-1944. A magyar kormányok délszláv politikája (Budapest, 1987.) járja körül legalaposabban és leginkább politikamentesen a témát.
