Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Kovács Tamás: A szavak ereje - Az antiszemitizmus változatai a 20. század első felének magyar történelmében
Mindezen zavaros viszonyok közepette a zsidókérdés, annak fontossága szinte teljesen átjárta a magyar társadalmat. Az ekkor fénykorát élő Ébredő Magyarok Egyesülete,25 vagy a Magyar Országos Véderő Egylet készek voltak akár a nyílt erőszakig is elmenni. Nem szabad elfelejteni, hogy az ÉME különösen az egyetemi ifjúság körében volt népszerű szervezet. De számos egyéb szélsőjobboldali bajtársi-ifjúsági szervezet működött az egyetemeken. Talán a Turul a legismertebb, de az Attila, az Árpád, a Csaba vagy a Werbőczy nevű egyesületek is igen aktívak és népszerűek voltak.26 1920—21-ben a zsidó diákok megverése, vagy annak megakadályozása, hogy részt vegyenek az órákon, mindennapos eseménynek számítottak a budapesti egyetemeken éppúgy, mint Szegeden. De az orvosi és ügyvédi szervezetek (Magyar Orvosok Nemzeti Szövetsége, Magyar Ügyvédek Nemzeti Szövetsége) sem vallott különb nézeteket. Ok azonban politikai és egyéb társadalmi kapcsolataik révén akarták elérni, hogy a zsidók arányát szakmáikban korlátozzák, csökkentsék, netán kizárják őket.. ,27 A magas arányokra különböző statisztikai adatsorokat hoztak föl példaként, hogy bizonyos értelmiségi szakmákban a zsidók, illetve zsidó származásúak aránya 30—40 %, s ebből következően az egyetemeken is hasonló arányok voltak.28 1920-ban — a közismert és meggyőződéses antiszemita, gróf Teleki Pál miniszterelnöksége idején — már a magyar törvényhozás is forrott az indulatoktól: a zsidók és a zsidókérdés „kitöltötte a teret”. Levegőben lógott, hogy két évvel a háború után, Magyarországgal is aláírják a békeszerződést. Sejteni lehetett, hogy az anyagi áldozaton kívül területének egy részét is elveszíti majd. Ne feledjük, hogy a történelmi Magyarország területének nagy részét ekkor már megszállták, illetve még megszállva tartották a szerb, a román, illetve a cseh csapatok. így ezekről a területekről rengetegen menekültek el, illetve majd a békekötés után át Magyarországra. Sokan közülük orvosok, jogászok, tanítók és tanárok, vagyis értelmiségiek voltak. Szintén igen sokan közülük állami alkalmazottak voltak, vagyis „nyugdíjas” állásukat veszítették el. Mindezen tényezők együttes, és ekkor ráadásul egymást erősítő hatása „eredményezte” az 1920. évi XXV., a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló törvénycikket, amely numerus clausus (= zárt szám) törvény néven vonult be a magyar történelembe, bár többek véleménye szerint tulajdonképpen ez volt az I. zsidótörvény. A mindösszesen négy szakaszból álló jogszabályban ugyan nem szerepel a „zsidó”, vagy „izraelita” szó, de mindenki 25 A témát részletesen feldolgozta: Zinner, 1989. 26 Kádár-Vági, é. n. 27 Részletesen feldolgozta: Kovács M., 2001. 28 Kovács M., 2001. 49., 54., 84-85.; Kovács M., 2012. 33-41. 19
