Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Kovács Tamás: A szavak ereje - Az antiszemitizmus változatai a 20. század első felének magyar történelmében
arisztokrata, illetve az úri Magyarországot képviselte — lecserélődött. A dualista korban törvényhozási képviselettel nem rendelkező pártok, értelmiségi körök is bekerültek a politika fősodrába. Ezen szervezetek soraiban és vezetői között számos zsidó vagy zsidó származású embert találunk, akik szinte egy csapásra a politika első vonalába kerültek. A korszak vezető - vagy annak gondolt szerveződéseiben -, vagyis a Magyar Nemzeti Tanácsban, a Katonatanácsban, a Diáktanácsban, de még a Munkástanácsban is. Mindez persze nem jelentette egyben azt is, hogy ezek az újsütetű politikusok rendelkeztek volna a megfelelő és szükséges tapasztalatokkal. Az események azonban — magyar szempontból — egyre tragikusabban alakultak. Nem ennek a tanulmánynak a feladata, hogy elemezze a magyar kormányok 1918 októbere és 1919 februárja között folytatott politikáját. De tény, hogy a kényszerek és a szűk lehetőségek mezsgyéjén mozgó kormányok túlzott hite az antant ígéreteiben, illetve néhány szerencsétlen és/vagy nevetséges döntése nem erősítette meg sem a közbizalmat, sem pedig nemzetközi respektjét. Amikor pedig 1919. március 21-én megtörtént a kommunisták hatalomátvétele, akkor, ha kimondatlanul is, de újfent felerősödött és nyíltan a közbeszéd része lett a „zsidókérdés”. Köztudott volt már a korban is — s ezt a szélsőjobboldal a mai napig szereti propagálni —, hogy a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak, illetve helyetteseinek döntő része zsidó vagy zsidó származású volt. Ugyanakkor arról sem lehet elfeledkezni, hogy ezek az emberek elhagyták hitüket, az ő vallásuk ekkor már a kommunizmus, illetve a nemzetközi munkásmozgalom volt.22 A Tanács- köztársaság katonai és gazdasági sikertelensége, valamint a rendszert végigkísérő vörös terror még inkább felerősítette az antiszemita érzelmeket - a már fent említett tényezők miatt is. Ezzel párhuzamosan az időközben létrejött, Horthy Miklós nevével fémjelzett Nemzeti Hadsereg és a tiszti különítmények 1919 nyarán - fogalmazzunk így — támadásba lendültek, némi román és szerb segítséggel.23 A Dél-Dunántúlon (Siófok, Tószeg), majd pedig Budapesten lezajlott, nyílt antiszemita, pogromszerű akcióik külföldön is hírhedtté tették őket, és tovább rontották az országról akkor élő negatív képet. Az antant Nathan Horowitz amerikai ezredes vezetésével még egy vizsgálóbizottságot is kiküldött a fehérterror által sújtott vidékekre. Azonban a Horthyék által jól megszervezett és előkészített látogatások teljesen meg tudták téveszteni a bizottságot, amely így jelentésében egyenesen azt állapította meg, hogy nincs, azaz nem is volt fehérterror.. ,24 22 Ezt a fajta életszemléletet remekül elemezte: Sakmyster, 2013. 23 Kovács, 2009. 74-77. 24 Simon, 2000. i8
