Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Kovács Tamás: A szavak ereje - Az antiszemitizmus változatai a 20. század első felének magyar történelmében
Az I. világháború kitörése azonban mindent megváltoztatott. Az Osztrák- Magyar Monarchia felkészületlensége már az első hónapokban kiderült. Az emberáldozatok már az 1914-es évben is hatalmasak voltak — gondoljunk csak a galíciai és a szerbiai harcokra —, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy a háború hosszan el fog húzódni. Az évek múlásával a frontokon elszenvedett veszteségek mellett egyre inkább érezhetővé váltak a hátországra nehezedő terhek is. A háború finanszírozása kötvényekkel történt, a lakosság anyagi tartalékai megcsappantak, egyre több árucikk lett hiánycikk. Kétségtelen tény, hogy a Monarchia a kezdetektől besorozta a zsidó származású férfiakat is, vagyis 1914-től folyamatosan harcoltak a különböző frontokon, hasonlóan a Monarchia többi etnikai vagy vallási csoportjához. A közös hadsereg tartalékos tiszti állományának 17-18 %-a zsidó származású volt. Ennek a magasnak mondható aránynak a hátterében az az egyszerű összefüggés áll, hogy a jogi vagy orvosi végzettséggel rendelkezőket is behívták katonai szolgálatra, s őket aztán értelemszerűen vagy a katonai igazságszolgáltatásban vagy pedig a tábori kórházakban alkalmazták. Nyilvánvaló, hogy ezeken a szolgálati helyeken a veszteségek jóval kisebbek voltak, mint a fronton harcoló egységeknél. 1915-re már a hátországban is érezhetővé váló nehézségek egyik okaként és egyben haszonélvezőjeként „a” bankokat és „a” hadiszállítókat találta meg a népnyelv és aztán a politikum is.14 1916-ban már teljesen megszokottnak számított a bankok és a hadiszállítók bűnbakként való feltüntetése. Ekkor már lényegében kódolt antiszemita megnyilvánulásokról, vagyis zsidózásról beszélhetünk. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a korabeli parlamenti pártok között e tekintetben nem volt különbség. Hosszan lehetne idézni Haller Istvánnak, Simonyi-Semadam Sándornak vagy éppen Rakovszky Istvánnak kódolt antiszemita felszólalásait.15 1916. augusztus 23-a azonban mérföldkőnek bizonyult. Ugyanis az egyik interpellációban nyíltan a „zsidó térfoglalást” kérték számon a Tisza-kormányon. Ráth Endre képviselő felszólalására maga a miniszterelnök, Tisza István ugyan frappáns választ adott, például kérte az általánosításoktól való tartózkodást, de innentől kezdve „a” zsidókérdés állandóan terítéken volt...16 Mindezt tetézte, hogy a sajtóban is — különösen a katolikus pártok lapjaiban - egyre erőteljesebben jelent meg a zsidókérdés. Prohászka Ottokár17 vagy éppen Bangha Béla18 gondolatai és hatása a későbbi magyar jobboldali gondolkodásra eléggé közismertek. De lát14 Bihari, 2008. 15 Uo. 16 Uo. 17 Fazekas, 2011. 78-105.; Fazekas, 2008. 131-155. 18 Bangha szerepének kritikai feldolgozására és értékelésére még nem került sor, a róla szóló irodalom egyházszervező és egyházpolitikai tevékenységének pozitív oldalát emeli csak ki. i6
