Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Kovács Tamás: A szavak ereje - Az antiszemitizmus változatai a 20. század első felének magyar történelmében

zsidó kör befolyásolta, akik végül felmenttették a bűnösöket. Az ügy vizsgálóbírójának, Bary Józsefnek a többször is kiadott memoárja (A tiszaeszldri bűnper, Püski, 1941., illetve Gede Testvérek, 1999.)11 képzi — többek között - az alapját ennek az interpretációnak.

A per másik, nemzetközi ingerküszöböt is átlépő hatása az 1884-es és 1887- es választásokon jelentkezett. Ugyanis néhány lecsúszó politikus, illetve politikai babérokra vágyó figura 1883-ban megalapította az Országos Antiszemita Pártot.12 Az Istóczy Győző, Ónody Géza vagy éppen Andreánszky Gábor nevével fémjelzett párt az 1884-es választásokon 17 mandátumot szerzett. Programjuk lényege a zsidók megszerzett jogainak — és bizonyos esetben vagyonuknak — a megnyirbálása, elkonfiskálása volt. Jellemző, hogy a párt minden egyes kérdésben a zsidókat, illetve minden egyes kérdés mögött a zsidókat látta. A párt azonban már 1885- ben kettészakadt, s bár az 1887-es választásokon még szerzett 11 mandátumot, de az 1892-es választásokon már nem indultak el. A kor és a kormánypárt vezető politikusai Istóczyt és társait nem vették komolyan.

Mindezen események ellenére folytatódott a zsidóság emancipációja és asszimilációja a 19. század utolsó, illetve a 20. század első évtizedében. A már korábban említett pályák, illetve foglalkozási ágak mellett számos zsidó fiatal választotta az ún. szabad pályákat, vagyis a jogászit, orvosit, de sokan lettek újságírók, írók, színészek vagy színésznők, nemkülönben képzőművészek is. A gyárak és bankok mellett gondoljunk a különböző helyi egyesületekre vagy sportklubokra (nem csak az MTK-ra!), ahol az alapítók között szintén sok zsidó származású polgárt találunk. Ezek a szervezetek pedig szintén nagyban hozzájárultak az ország polgári átalakulásához. Vagyis a zsidóság nemcsak bekapcsolódott, hanem az egyik fontos komponense, motorja lett és egyik haszonélvezője is volt az ország polgárosodásának és a tőkés fejlődésnek. Ugyanakkor voltak és maradtak olyan pályák, amelyeket a magyar arisztokrácia, nemesség kvázi, hagyományosan magának tartott fenn. Ezek a közigazgatási, katonatiszti, valamint a politikai pályák voltak. Azonban látnunk kell, hogy ezt a kimondatlan és leíratlan megállapodást alapvetően mindkét fél elfogadta. Természetesen lehetne sorolni a kivételeket, de azok száma elenyésző az egészhez képest.

Szintén a 19. századi asszimiláció egyik jele volt, hogy sokan magyarosították németes hangzású nevüket.13 Ez a lépés adott esetben kétségtelen segítette is az érvényesülést, de azt se vitassuk el, hogy voltak, akik belső meggyőződésből tették, mert valóban magyarrá akartak lenni.

11 A visszaemlékezés közlésének történetét lásd: Karsai, 2003.

12 Vida, 2011. 101-103.

13 Karády— Kozma, 2002.; Kozma, 2000. 41-44.

15