Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A nyugodt fejlődés évszázadai
------Tem esvár és Szolnok 1552-ben történt elfoglalása után Békés megye is közvetlen török hadicéllá vált. Sőt, megkezdődött a temesvári vilajet szervezésével a török közigazgatás Békés és Zaránd megyei berendezkedése. Az újabb nagy támadást megelőzően kisebb-nagyobb fegyveres akciókkal, rablásokkal, dúlásokkal szinte folyamatosan nyugtalanították a vidéket. A földesurak természetesen igyekeztek megtartani birtokaikat, a stratégiát illetően viszont két pártra szakadt a vármegye nemessége. Az egyik irányzat a Habsburg-uralkodóktól várta az oltalmat a török ellen, míg a másik irányzat erdélyi mintára meghódolással és adófizetéssel akarta menteni a menthetőt. Az erdélyi párt megpróbálta fegyverrel keresztülvinni terveit, de nem jártak sikerrel. Az ádáz szembenállás egyik következménye az lett, hogy ugyanazon birtokokat Szapolyai János és Ferdinánd király is eladományozta híveinek. A pillanatnyi politikai erőviszonyokon múlt, hogy egy-egy faluban éppen melyik fél tudta érvényesíteni földesúri jogait. A bizonytalanságot jelzi a birtokeladások, zálogba adások számának megszaporodása. Felgyorsult a birtokaprózódás folyamata is: akadt olyan falu, amelynek az 1560-as években már 10-12 tulajdonosa volt. Szarvason például az 1550-es években két, 1564-ben nyolc birtokos osztozott. A jobbágyok természetesen helyben maradtak, ők nem is tehettek volna mást.
