Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A honfoglalástól az Árpád-kor végéig
....<2T mZ>------m ok 10—15 méter hosszúak és 6-8 méter szélesek voltak, a keleti oldalon félköríves, négyszögletű, esetleg patkó - íves szentély helyezkedett el. A döngölt agyag alapozásra rakott téglafalú épületek nem maradtak meg. Az egyetlen kivétel a Tótkomlóshoz közeli mezőkopáncsi templomrom, amelyet az 1930-as években rekonstruáltak. Györffy György számításai szerint a 13. század első felében — a tatárjárás előtt - mintegy 15 000 fő lehetett Békés megye népessége. A legnagyobb hatalom a Borsa és a Csőit nemzetség kezében összpontosult. A Csőit nemzetség gazdasági erejét és hatalmát tükrözi a vésztő- mágori — végső formájában háromhajós — szép nemzetségi monostor. A Várad Re^estrumbnn szereplő Békés megyeiek zöme egyfalus nemes, a szolgáló népek többsége „kenyéradással" vagy - mint azt a Dobozt említő oklevél mutatja - más mezőgazdasági szolgáltatással tartozott urainak. A honfoglalással induló, több évszázados folyamatot megtörte a tatárjárás: a rétségeket, löszhátakat magában foglaló változatos földrajzi táj lakossága a tatárjárás következtében felére apadt. A kortárs Rogerius kanonok nagy láttató erővel írta le a Perg - egyes kutatók szerint Kaszaper területén fekvő korabeli település - környékén összegyűlt emberek pusztulását. ,,[A tatárok] Arad és Csanád felé kezdének vonulni, közükben hagyva Újfalut, melynek neve Perg volt, melyben hetven falu népe el69 ..
