Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A honfoglalástól az Árpád-kor végéig
..CT'^) A terület történetében bizonyára fordulópontot jelentett az 1046-os Vata-féle pogánylázadás. A máig nem azonosított helyen fekvő Békés várában székelő Vata volt az, aki — a Képes krónika szerint - „először ajánlotta magát az ördögnek, leborotváltatta fejét és pogány módra három varkocsot eresztett... Vata átkos és kárhozatos biztatására mind a nép az ördögnek szentelte magát... Megölték a katolikus hitnek szolgáló papokat és világiakat, és lerontották Isten számos egyházát.” E lázadás során vesztette életét a szomszédos Csanádi egyházmegye püspöke, Gellért is. A pogánylázadásként számon tartott Vata-mozgalmat a megerősödött központi hatalom ellen irányuló, a hagyományos törzsi-nemzetségi hatalmat védő akciók közé sorolhatjuk. Az ellentéteket bizonyára élezte az is, hogy a Csanádi püspökség megszervezését követően erőteljesebbé vált a kereszténység terjesztése. A pogány hitvilág és a kereszténység közötti lassú átmenetre utalnak a 11. századi temetők is. A régészeti feltárások során a keresztény és pogány rítus szerinti temetkezésre utaló tárgyak egyaránt felszínre bukkantak. A keresztény temetkezés nyomai a templomok melletti sírokból, míg a pogány temetkezési szokások emlékei az úgynevezett köznépi temetőkből kerültek elő. Szatmári Imre hangsúlyozza, hogy nem tudjuk bizonyosan, vajon a kétféle temetőt párhuzamosan használták-e. Annyi bizonyos, hogy a Vata-féle lázadás leverése oI3d
