Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A honfoglalástól az Árpád-kor végéig

­..CT'^) A terület történetében bizonyára fordulópontot je­lentett az 1046-os Vata-féle pogánylázadás. A máig nem azonosított helyen fekvő Békés várában székelő Vata volt az, aki — a Képes krónika szerint - „először ajánlotta ma­gát az ördögnek, leborotváltatta fejét és pogány módra három varkocsot eresztett... Vata átkos és kárhozatos biztatására mind a nép az ördögnek szentelte magát... Megölték a katolikus hitnek szolgáló papokat és világia­kat, és lerontották Isten számos egyházát.” E lázadás so­rán vesztette életét a szomszédos Csanádi egyházmegye püspöke, Gellért is. A pogánylázadásként számon tar­tott Vata-mozgalmat a megerősödött központi hatalom ellen irányuló, a hagyományos törzsi-nemzetségi hatal­mat védő akciók közé sorolhatjuk. Az ellentéteket bizo­nyára élezte az is, hogy a Csanádi püspökség megszerve­zését követően erőteljesebbé vált a kereszténység terjesz­tése. A pogány hitvilág és a kereszténység közötti lassú átmenetre utalnak a 11. századi temetők is. A régészeti feltárások során a keresztény és pogány rítus szerinti te­metkezésre utaló tárgyak egyaránt felszínre bukkantak. A keresztény temetkezés nyomai a templomok melletti sírokból, míg a pogány temetkezési szokások emlékei az úgynevezett köznépi temetőkből kerültek elő. Szatmári Imre hangsúlyozza, hogy nem tudjuk bizonyosan, vajon a kétféle temetőt párhuzamosan használták-e. Annyi bizonyos, hogy a Vata-féle lázadás leverése oI3d

Next

/
Thumbnails
Contents