Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A honfoglalástól az Árpád-kor végéig

lyó a Temes, második folyó a Tútisz, harmadik folyó a Maros, negyedik folyó a Körös (Kríszosz), és ismét egy másik folyó a Tisza.” Krónikájában Anonymus is mesél a Körösök vidékének meghódításáról, de az ő történeteit a korszak kutatói elsősorban bizonyos földrajzi nevek említése miatt, s nem a leírt események hiteles volta miatt tartják fontosnak. A temetőfeltárások leletei viszont megerősítik Konstantin császár feljegyzését: számos, a magyar népesség által használt temetőben a io. században indult meg a temetkezés. Ez a temetőhasználat rendszerint au. században is folytatódott.

A legkorábban betelepülő törzsekről és nemzetségekről sem tudunk bizonyosat, au. század első évtizedeiben két törzsfő, Ajtony és Vata - utóbbi a Csőit nemzetség tagja - osztozott a mai Békés megye területén. Az István királlyal szembeforduló Ajtonyt Csanád győzte le, a legyőzött törzsfő szállásterületén királyi vármegyét szerveztek, amely nevét első ispánjáról, az Ajtonyt legyőző Csanádról kapta. Ajtony egykori területén jött létre 1030-ban a marosvári - Csanádi — püspökség, melynek első püspöke Gellért lett. Sokkal vitatottabb az a kérdés, hogy vajon hogyan szerveződött meg Békés megye. A korszak kutatói források hiányában két alapvető kérdésre nem tudnak válaszolni: hogyan alakult a majdani Békés megye és a bihari hercegség - dukátus - viszonya? Homályban marad a megyei és egyházi igazgatás területi eltérésének oka is.