Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Köszöntő
Köszöntő Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim! Nagy örömömre szolgál, hogy a Magyar Történelmi Társulat nevében tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszönthetem a mai tudományos ülés minden előadóját és résztvevőjét. Békés megye és korábbi székhelye, Gyula városa mindig is őrhelye és fontos központja volt a vidéken folyó történetkutatásnak. A mai konferencia azzal, hogy a Magyar Történelmi Társulat és a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat múltja egyes szereplőinek és bizonyos elemeinek feltárására vállalkozott, fontos feladatot vállalt magára. Mindenekelőtt azt, hogy felvillantsa az országos szervezésű Történelmi Társulat és a megyei hatósugarú Békésmegyei Társulat egymáshoz való viszonyát. Ez a helyzet engem is arra ösztönöz, hogy köszöntőmben néhány gondolatot fogalmazzak meg arról, milyen szerepet szántak a Társulat „alapító atyái” a vidéken folyó történetkutatásnak, mennyire becsülték meg azokat a kutatókat, akik nem kapcsolódtak szorosan a fővároshoz. Az a tény, hogy a mai előadásokban is szereplő Haan Lajos, Zsilinszky Mihály vagy Márki Sándor fontos szerepet játszottak nemcsak a Társulatban, de a Magyar Tudományos Akadémián is, arra utal, hogy a megyékben és a vidéki városokban folyó kutatások lényegesen nagyobb megbecsülésnek örvendtek, mint napjainkban. Ennek elméleti alapjait a Társulat első vezérkara világosan megfogalmazta. Ismeretes, hogy a Magyar Történelmi Társulat 1867. évi megalakulása után rendszeresen szervezett — ahogyan akkor mondták — vidéki kirándulásokat, vándorgyűléseket, amelyeknek kettős céljuk volt: egyrészt megismerkedni az adott terület még ismeretlen forrásaival, másrészt erősíteni az adott városban, megyében folyó történetkutatást és történeti ismeretterjesztést. Elorváth Mihály, a Társulat akkori másodelnöke már az 1868. évi első, kolozsvári vándorgyűlésen arról is szólt, hogy a hazai történetírásban eddig több figyelmet fordítottak a szerzők a politika múltjára, „mint ama bár csöndes, de a nemzeti fejlődés, haladás tekintetében annál fontosabb jelenetekre, melyek a társadalmi viszonyok, a családi élet, a polgári foglalkozások, az érzület és a szellemirány körében megnyilvánultak”. Egy másik vándorgyűlésen is arra buzdított, hogy az élet „zajtalan oldalai” (ipar, kereskedelem, erkölcs, szokások) is váljanak a történeti kutatások témáivá.
