Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Köszöntő

E megállapítások szoros kapcsolatban álltak azzal a történetkutató munkával, ami a vidéki centrumokban folyt. Megyék, városok, falvak múltjának alakulásában az országos politika nem játszott meghatározó szerepet. Ha a történetíró valóban arra vállalkozott, hogy a vidék, a település történetét írja meg, akkor a mindennapi élet körülményeiről kellett írnia, a zajtalan hétköznapokról, az egyszerű emberek küzdelmes életéről. Pesty Frigyes, aki maga is sokat tett a „vidéki Magyarország” múltjának feltárásáért, hasonlóan nyilatkozott, mint Horváth Mihály. „Napról napra élénkebben nyilatkozik az óhajtás, hogy Magyarország általános történetét kissé pihentetvén, a nemzet múltjának részleteivel foglalkozzunk” - írta, amikor 1870-ben a Századok hasábjain igen elismerően ismertette Haan Lajos könyvét Békés vármegye hajdanáról. A múlt részletei olyan könyvekben jelentek meg, mint Haan Lajos monográfiája. Pesty nem kevesebbet állított ismertetésében: „míg egyes korszakok, egyes vidékek, egyes jelenségek történetét mélyebben, kimerítőbben nem tanulmányozzuk, míg hangyaszorgalommal ki nem aknázzuk a századok óta rejtett és már pusztuló, elhalványozó adatokat, és azok alapján föl nem építjük a nemzet történetét, hiába várjuk, hogy íróink cultura-történettel is megajándékozhassák hazánkat”.

Meggyőződésem, hogy a Pesty Frigyes alapján szélesen értelmezett kultúratörténet, amely az anyagi és szellemi hagyatékot egyaránt magába foglalja, ma is csak akkor épülhet szilárd bázisra, ha folytatjuk a vidékenként, településenként rendelkezésre álló adatok hangyaszorgalommal történő feltárását, ha a hely- történeti kutatást módszertanilag is felkészült, „tudós” történészek folytatják. A Magyar Történelmi Társulat, amely a történetkutatók és a történelem iránt érdeklődők ma is legnépesebb társadalmi egyesülete, ugyanolyan nézeteket vall az országos és helyi történelem viszonyáról, mint azok az elődeink, akik a Társulatot alapították.

A jeles elődök: Trefort Ágoston, Haan Lajos, Karácsonyi János, Zsilinszky Mihály, Márki Sándor és mások a mai Békés megyei utódok számára is magasra tették a mércét. Úgy vélem azonban, Békés megyei kollégáinknak nem kell szégyenkezniük. Implom Józseftől és Szabó Lelenctől Erdmann Gyulán át Jároli Józsefig, Erdész Ádámig és Dusnoki-Draskovich Józsefig a mai kutatók az elődökhöz méltó, szakszerű és magas színvonalú munkát végeztek és végeznek a megye és a megyei települések múltjának feltárásában.

Több mint három évtizeddel ezelőtt a megye egyik városának monográfiájáról folytattunk igen alapos eszmecserét. Akkor a magyar társadalomtörténet-írás egyik fő hibájának azt tartottam, hogy nálunk a nagy szintézisek mindig előbb születnek meg, mint az alapos tájegységi, városi, községi feldolgozások. Az ösz- szefoglalások így nem épülhetnek arra a hagyatékra, amit az egyes tájegységek,

9