Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
gyermek, Mária (1859) Gyulán, majd ugyancsak az Orsolya-apácáknál végezte iskoláit. A gyerekek iskoláztatási stratégiája világosan mutatja, hogy a sarkadi tiszttartói házban különösen nagyra becsülték a képzettséget, a tudást, a műveltséget. Márki János Sándor fiához írott leveleiben határozottan a legfontosabb értéknek nyilvánította a tudást: „Többet ér a szellemi, mint az anyagi kincs, rajta! Vigyázz az egészségedre, lassankint, de folyamatosan sokra viszed.”20 Márki Sándor naplóbejegyzései ugyanerről a szellemiségről tanúskodnak. A hét fiú közül három — István, Sándor és Lajos — neve szerepel Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. művében. István verseket publikált, Corneille-fordításai voltak, igazán ismertté sakkcikkei és sakk szakkönyve tette. S nemcsak a Szinnyei által említett három testvér, hanem János és Gábor is írt újságcikkeket. Sőt, a lányok közül Juliskának is volt egy kis kötetre való verse, s emellett beszélyekkel is próbálkozott. Volt időszak, amikor több mint 20 újság és folyóirat járt a Márki-házba, az erdélyi és bánáti lapokat olvasás után átadták a sarkadi olvasókörnek. Ha a család tagjai Nagyváradra vagy Budapestre látogattak, igyekeztek programjukba illeszteni egy színházi előadást. A megmaradt levelek apró megjegyzései ugyancsak utalnak a tiszttartói házban zajló életre: a Barankovics operadarab zongorára írt kottáját Mariskának szerezd meg - kérte Márki János Pesten tanuló Sándor fiát egyik levelében.21 Ennek a kultúrát és műveltséget különösen magasra értékelő szellemiségnek köszönhette Márki Sándor a maga, családon belüli kitüntetett helyét. Bár idősebb testvérei vagyonosabbak voltak, a fiatalabbak közül ketten is rangosabb házasságot kötöttek, az apai házban „a tanár úrnak” kitüntetett helye volt. Az előzőekben láthattuk, hogy a kecskeméti lakatosmester fia presztízst és vagyont szerzett, unokái pedig az akkor megszerezhető szellemi tőkéből hasítottak ki a maguk számára igen nagy szeletet. Természetesen nem egyedi jelenségről van szó: a Márki család egy viszonylag széles, részben nemesi, részben polgári eredetű dualizmus kori tisztviselői, értelmiségi réteghez tartozott, és ez a réteg a kultúra fogyasztója és teremtője volt. A vagyon gyarapodása, a szellemi tőke megszerzése természetesen együtt járt a család társadalmi állásának és presztízsének megemelkedésével. Az első nagy lépést - mint erre korábban utaltunk — akkor tette meg Márki János, amikor házassága révén tagja lett a Zay családnak. Ezt követően a sarkadi uradalom mind tekintélyesebb tiszttartójaként maga gyarapította a család kapcsolati tőkéjét. Először 1861- ben lett választott tagja Bihar vármegye közgyűlésének, később virilis jogon volt tagja a megye törvényhatósági bizottságának. Részt vett a szakmai érdekképviseleti szervek, így Bihar megye gazdasági egylete, a lótenyésztési bizottság munkájában. Magától értetődő, hogy a Márki család nagy házat vitt, különösen Zay Julianna 1876-ban bekövetkezett váratlan haláláig. A barátságos tiszttartói házban otthonosak voltak a bihari és békési vármegyei tisztviselők, mérnökök, földmérők, az 20 SzTEEK RKT MS. 340. Márki János Márki Sándorhoz. 1881. április 7. 21 Uo. MS. 424. Márki János Márki Sándorhoz. 1875. március 9. 82
