Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
és 34 krajcár volt. „Nem közönséges áldozat oly apától, kinek 9 gyermeke van!” — kommentálta az önmagában is figyelemre méltóan precíz könyvelés végeredményét Márki Sándor.18 A gyerekek későbbi támogatásának nagyságrendjére ismét Márki Sándor egyik szűkszavú naplóbejegyzése utal: „Elégették édesapámnak azon följegyzéseit, mik kimutatták, szárnyra kelésünk óta egyikünkre-másikunkra mennyit költött; legtöbbet (16 000 frt) Lajosra, legkevesebbet (1700 frt) reánt.”19 Márki Jánosnak kilenc gyermeke érte meg a felnőttkort, így az örökségen és taníttatáson felüli összeg is tekintélyes summát tett ki. Összegzésként megállapíthatjuk, Márki János anyagi tekintetben különösen sikeres pályát futott be, vagyontalan írnokból Bihar megye virilisei közé emelkedett. Gyermekei teljes anyagi biztonságban nevelkedtek, ha baj történt, később is kaphattak segítséget az apai házból. Ugyanebben az időben az imponáló vagyonosodásnál is látványosabb szellemi tőkefelhalmozódás zajlott le a családban. Korábban szó esett arról, hogy Márki János milyen erőfeszítések árán tanult. A Zay családban ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonítottak a képzettségnek, Zay Julianna fiútestvérei közül az egyik pap lett, a másik műegyetemet végzett. S ami még ennél is többet jelent, a leányok képzésére is figyelmet fordítottak: Márki János felesége Nagyváradon, zárdában tanult egy éven keresztül. Márki János és Zay Julianna házasságából tíz gyermek született. Különösen kegyes volt hozzájuk a sors, a gyerekek közül kilenc megérte a felnőttkort. A hét fiú közül a legidősebb, István (1842) jogot végzett Pesten, előbb Gyulán törvényszéki bíró lett, majd királyi táblai pótbíró Budapesten. ígéretes pályája végére 43 éves korában bekövetkezett halála tett pontot. A sorban következő két fiú, Albert (1844) és Imre (1847) az apai utat követte, gimnáziumi tanulmányok után írnokként gazdatiszti pályára léptek. Volt időszak, amikor mindketten apjuk keze alatt dolgoztak ispánként. Az 1890-es években Albert főintéző lett az Almásy-uradalomban, Imre magánvagyonát kamatoztatta igen eredményesen. Az 1850-es években született fiúk már szabályos értelmiségi képzést kaptak. Kisdiákként Nagyváradon kezdték a gimnáziumot, majd a német nyelv miatt Pozsonyban folytatták tanulmányaikat, s általában Budapesten végeztek, hogy rögtön egy pesti egyetemen folytassák a tanulást. Lajos (1851) volt a kivétel, ő a nagyváradi jogakadémiát végezte el. Sándor (1853) a pesti egyetem bölcsészkarán, János (1855) ugyanott a jogi karon tanult, s szerzett doktorátust. A legkisebb fiú, Gábor (1857) a pesti műegyetemen kezdte tanulmányait, majd Münchenben végzett egy évet, de az ő pályáját a Bosznia megszállásakor teljesített katonai szolgálat megtörte, s nem szerzett diplomát. A hét fiú közül négy szerzett diplomát, az ötödik, Gábor is ezen az úton haladt, tanulmányainak megszakítását és az írnoki állást az ő esetében már-már tragédiának tekintette a család. A két leányról sem feledkeztek meg, Júlia (1846) az anyai mintát követve Nagyváradon az Orsolya-rendi apácáknál tanult, a legfiatalabb 18 Uo. 1873. július 26. 19 Uo. 1892. február 17. 8 I
