Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Erdész Ádám: Ami a tarisznyába került – Márki Sándor indulása
1848-ban Márki János beállt nemzetőrnek, a békési nemzetőrök között szolgált. A Márki családban kiemelkedő történelmi pillanatként rögzült az 1848— 1849. évi forradalom és szabadságharc, annak ellenére, hogy a családfőnek egy időre megszakadt az uradalmi tiszti karrierje. A jobbágyfelszabadítást követően az Almásy család tisztjeinek egy részét — nem lévén reájuk szükség — elbocsátotta. Ez a sors jutott osztályrészül Márki Jánosnak is, de a birtok várományosa, Almásy Kálmán azonnal segítséget nyújtott megbízható kasznárjának. Kétegyházi birtokából földet adott bérbe neki, hogy biztosítsa a család megélhetését. Márki János bérlőként is jó eredménnyel gazdálkodott: ,A szerény, mintegy 100 kát. holdnyi bérlet oly szépen javadalmazta takarékossággal párosult munkáját, hogy jövedelméből, több éven keresztül, már akkor számos tagú családjának korszerű neveltetéséről megfelelően gondoskodhatott.”14 A bérleti gazdálkodás hat évig tartott, 1855 végén nyugalomba vonult Zay István sarkadi számtartó, és állását veje örökölte. A tapasztalt számtartónak a hosszas huzavona után 1869-ben lebonyolított tagosítás után nyílt alkalma arra, hogy a maga gazdaságirányító képességeit igazán megmutassa. Az irányítása alá rendelt sarkadi és gyulavári uradalmakat egy bő évtized alatt jól jövedelmező, modern tőkés nagyüzemmé szervezte. Amikor 1888 decemberében, 76 évesen lakása és teljes fizetése meghagyása mellett nyugalomba vonult, a jó hírű birtokról már csak a mezőgazdasági feldolgozóipar hiányzott. Márki János 1892-ben, életének 80. évében halt meg. Vagyontalan fiatalemberként lépett az uradalom szolgálatába, halálát követően tekintélyes vagyont hagyott gyermekeire. Saját gazdasága volt; majorjának, földjeinek, gazdasági felszereléseinek és egyéb értéktárgyainak eladása után 80 000 forintra rúgott az örökség, amit gyermekei szétoszthattak egymás között. A „tanya” és a földek 60 000 forinttal részesedtek az örökségből.15 Az összeg nagyságrendjére utal az, hogy Márki Sándor középiskolai tanárként szerzett évi jövedelme ugyanebben az időben 2000 forint volt. Az 1889—1890. évi tanévben gimnáziumi tanári munkájával, egy leánynevelő intézetben végzett óraadással és imponáló nagyságrendű publikálással 2990 forint jövedelemre tett szert.16 Apja halálának évében tanárként — mellékállással együtt — 2427 forintot keresett, ehhez jött ezúttal egy párját ritkítóan magas honorárium: 1854 forint. írással ilyen összegeket a rendkívül szorgalmas Márki is ritkán keresett, a kiugró jövedelmet a több évig írt Arad monográfia megjelenésének köszönhette.17 Márki János számottevő vagyona úgy keletkezett, hogy gyermekeit taníttatta, leányait illően férjhez adta, és a gyerekeket önállósodásuk után is segítette. Egy-egy elszórt adat utal a taníttatás költségeire: az 1872—1873. évi tanévben a két egyetemre járó Márki fiú - Sándor és Gábor - teljes taníttatási költsége 1389 forint 14 [Kovács], 1892. 6. 15 BéML XV. 33. 251. tét. Márki Sándor naplója, 1892. febr. 17. (A sokszor idézett naplót a továbbiakban csak Napló címen említem, a hivatkozásban az adott napot jelölöm.) 16 Napló, 1890. augusztus 29. 17 Uo. 1892. augusztus 24. 8o
