Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről

klérus ellenállása miatt forradalom indult el: „Nemünk történelmének egyik leg- magasztosabb tanúsága az, hogy miképp a természetben, úgy az erkölcsi és szellemi világban is forradalom támad, mihelyt a természetes fejlődés megakasztatik. A reformáció az elnyomott, a lealázott emberi szellem forradalma volt, melynek nagyszerű jelentősége nemcsak abban áll, hogy a keresztyén vallást visszavezette őseredeti forrásához, a bibliához, és hogy ezt a középkori hagyományok salakjaitól megtisztította; hanem kiválóan abban, hogy a keresztyénséget a tudománnyal és az élettel kibékítvén, az emberiség legnemesebb törekvéseinek, a haladásnak, a felvilágosodásnak alapelvévé lön.”127 Tehát Zsilinszky szerint a reformáció lényege a protestáns egyházak létét a történelem folyamán összefűzte a világosság, az igazság és a haladás eszméivel. A Krisztus tanán alapuló szellemi és erkölcsi haladás nem ellenkezhet sem a tudományos kutatás és meggyőződés szabadságával, sem a modern civilizáció vívmányaival.128 (A protestantizmus e pozitív képe rejtve mindenesetre magában foglalja a katolicizmus negatív képét.129)

Magyarországon is hasonló okok és körülmények közepette bontakozott ki a reformáció. A hatalmas klérus „ahelyett, hogy tanítás és felvilágosítás által segítette volna elő a reformáció csendes és természetes diadalát: odavetette magát akadálykő gyanánt az új szellem áramlata elé, s előidézte a szellemek forrongását, a szenvedély kitörését és a pártokká szakadt felekezetek harcát, mely századokon át folyt hazánk országgyűlési termeiben és azokon kívül”.130 Vallási üldözés mindkét részről folyt, mert a kor uralkodó eszméi és a túlbuzgóság, amellyel azokat felkarolták, üldözővé tették a koruk műveltségi színvonalán álló, jeles férfiakat is. Zsilinszky igyekszik elfogulatlan lenni és árnyaltabb képet rajzolni: „Amily helytelen lenne a katolicizmust úgy tüntetni fel, mint minden reformok engesztelhetetlen ellenségét; éppen oly igaztalan lenne az állítás, hogy a protestantizmus mindig és egyedüli előmozdítója volt a haladásnak és józan felvilágosodásnak.”131

A hitbeli meggyőződés és tudományos kutatás szabadságának mint a reformáció legfőbb elvének alkalmazása következtében maguk a protestánsok is egymással szeretetlenül küzdő felekezetekké szakadtak. A magyarországi és erdélyi vallásügyi tárgyalások alapján Zsilinszky úgy látta, hogy „a katolicizmus védői mindig szoros szövetségben állottak a politikai abszolutizmus hőseivel; míg a protestantizmus úgy tűnik föl mint az alkotmányos szabadság természetes képviselője és védelmezője. A lelkiismereti szabadság bajnokai egyúttal a nemzeti alkotmányos szabadság hősei is valának.”132 Tehát lényegében osztotta Radvánszky Béla meggyőződését, hogy a

127 Uo. 2.

128 Előszó itt: Zsilinszky, 1907/b.

129 A protestantizmus és a katolicizmus különbségeit világosan kifejti például egyik rövid előadásában: Zsilinszky, 1916.

130 Zsilinszky, 1880-1897. I. köt. 5.

131 Uo. 6.

132 Uo. 8.

64