Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
protestantizmus nemcsak a felvilágosodás fáklyavivője, hanem a magyar állam és nemzet alkotmányának és szabadságának is egyik leghatalmasabb fenntartója.133 Ez azt is jelenti, hogy Zsilinszky a magyar történetírás két tábora közül természetesen a kuruc protestáns hagyományt képviselőbe tartozott, szemben az „auli- kus labanc és katolikus” táborral,134 bár kormánypártiként, a kiegyezés híveként függetlenségi (az alkotmányosságot, az alkotmányos szabadságot hangsúlyozta) és Habsburg-ellenes sem lehetett. Igaza volt Mályusz Elemérnek, amikor leszögezte, hogy Zsilinszky történetírói működésével a 19. század utolsó évtizedeinek protestáns intelligenciájában olyan történetszemléletet mélyített el, amelynek birtokában ez az olvasóközönség őseiben a nemzeti és vallásos eszmék védőit látta és az öröklötteknek érzett történeti hagyományokhoz hűnek akarván bizonyulni, sorsát azonosította a magyarságéval.135 Ezzel szépen egybecseng Zsilinszky állítása: „A vallásos meggyőződés szabadsága és a polgári jogok tisztelete mindig erényei közé tartoztak a magyar nemzetnek.”136 Az evangélikus egyházban előbb a békési egyházmegyében, majd az arad-béké- siben viselt felügyelői tisztet. FabinyTeofil lemondása után a bányai egyházkerület felügyelője 1898-1911-ig, 1911-től pedig világi elnöke lett. A Luther Társaságnak 1892—1911-ig elnöke, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak 1903-tól alel- nöke, Elegedűs Sándor halála után 1907-1915-ig elnöke, azután ismét alelnöke volt. Az 1905-től kezdődő koalíciós kormányzás idején kibontakozó éles vallás- és egyházügyi vitákban aktív szerepet vállalt, illetve válaszolt az őt ért támadásokra. Ezekre a vitákra most nem térhetünk ki, csak azt jegyezzük meg, hogy a katolikus és protestáns egyházak viszonyában alapelve a teljes jogegyenlőség és viszonosság volt, vagyis e tekintetben is az 1848. évi áprilisi törvények (XX. te. A vallás dolgában) alapjára helyezkedett.137 Úgy vélekedett, hogy a nemzetiségi mellett a vallási kérdés a másik, amellyel a magyar nemzet nem tud megbirkózni.138 A protestantizmus mentorokat, mintákat is adott számára. Följegyzéseiben három politikai mintaképéről írt.139 Mindhárom személyiség protestáns és liberális meggyőződésű, kettő a Szabadelvű Párt vezetője volt. Mint idősebb nemzedékek tagjai, az 1850-es, 1860-as években már jelentős szerepet játszottak, részt vettek a protestáns pátens elleni küzdelemben. Az első Tisza Kálmán: „Országos pártvezére, egész politikai életén át Tisza Kálmán volt, akinek puritán jelleme, a politikai és protestáns egyházi téren vezető egyénisége, munkabírása és európai műveltsége mindvégig tiszteletének és szeretetének tárgya maradt.” Tiszát a nemzet és a protestantizmus ügyének képviselőjeként értékelte a Magyar Protestáns Irodalmi 133 Zsilinszky, 1907/a. 28. 134 A két táborról 1.: Gunst, 2000. 205-207. 135 Mályusz, 1925. 318-319. 136 Zsilinszky, 1886. 3. 137 Zsilinszky, 1908/b. 138 Zsilinszky, 1908/c. 5. 139 L. a 2. jegyzetet! 65
