Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)

Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről

anyagiasság, a nemzet megosztottsága, a mélyülő nemzetiségi problémák és az alkotmányosság elfajulása jellemeznek. Ez utóbbin valószínűleg főként az ellenzék obstrukciós parlamenti politizálását érthette.

A feszült helyzetben a nemzet nagyjairól, Bajza Józsefről (1858-ban temették el), Kazinczy Ferencről (1859. október 27-én), Berzsenyi Dánielről (sírkövének felavatásakor Niklán, 1860. június 14-én) tartott megemlékezések az önkényuralom elleni tüntetésekké váltak. Az orosházi születésű Székács József, a pesti evangélikus gyülekezet lelkésze (1860-tól püspök) mondta - mint az „ország papja” - a gyújtó hangú beszédeket. Székács az 1859 őszén kibocsátott ún. protestáns pátens elleni nyilvános tiltakozásban és küzdelemben is vezető szerepet játszott, valamint református részről Török Pál, akik a pesti Protestáns Teológiai Akadémián mindketten Zsilinszky tanárai voltak.7 Benka Gyula is kitér arra visszaemlékezésében, hogy Székács, Török és Bloch (Ballagi) Mór oldala mellett Zsilinszky diáktársaival tevékeny részt vett a pátens elleni mozgalomban. A teológushallgatók sokszorosították a körleveleket, az egyházi gyűlések jegyzőkönyveinek kivonatait, segítették Blochnak a külföldi, főleg a németországi lapokba küldött értekezéseit az autonóm mozgalmakról, és támogatták Die Protestantenfrage in Ungarn c. munkájának nyomda alá kerülését. Ezért bizony abban a küzdelmes időben rendőri ellenőrzésnek és csaknem zaklatásnak voltak kitéve.8 Zsilinszky egy eseményről számol be, amelynek pesti diákként részese volt: „A Kazinczy Ferenc-féle akadémiai ünnepélyen Szász Károlynak gyönyörű költeményét oly erővel szavalta el az akkori időszak legnagyobb egyházi szónoka, Székács József, hogy a jelen voltak sírva borultak egymás nyakába, a lelkes fiatalság pedig, melynek soraiban én is ott szorongtam a Nemzeti Múzeum dísztermében, minden egyes mondat után oly hangosan éljen- zett, hogy a felolvasónak sokszor ismételnie kellett a költői, szép gondolatokkal teljes versszakokat.”9 1860 áprilisában Széchenyi István halálának híre rázta meg a közvéleményt, de erre itt már csak utal Zsilinszky. Egy tanulmányában azonban megállapítja, hogy Széchenyi halála a nemzet ébredésének és feltámadásának országos ünnepévé lett. „És mi, akik akkor gyászravatalánál ifjú lelkesedéssel fogadalmat tettünk az ő politikai tanainak terjesztésére s a nemzet igaz érdekeinek szolgálatára: most ősz hajakkal, több tapasztalattal, de nem kevesebb aggodalommal nézhetünk az ismét zavargó és múltjából tanulni nem szerető nemzet jövőjébe.”10

1868-ban közzétette a nép száján élő Kossuth-dalokat, amelyek összegyűjtését nyilván már az előző években megkezdte.11 1868. január 16-án levéllel fordult

7 Kertész, 2006; Szakmári, 2006; Elek, 1994; Székács, 2008; Gergely, 1998. 327-328.

8 Benka Gyula: Adatok, a miket Én tudok Zs. Mihálynak életéről... EOL VIII. ZsM 2. 356. cs. (18. d.). Ez egy négyoldalas, nehezen olvasható piszkozat, amelyen az 1914-es évszám áll, de a címben arra utal, hogy Zsilinszky most tölti be a hetvennyolcat, ami 1916-ban volt. Ballagiról és a többi, említett protestáns személyiségről is: Zoványi—Ladányi, 1977. Vö. még: Waktor, 2006.

9 L. a 2. jegyzetet!

10 Zsilinszky, 1914. 102.

11 Zsilinszky, 1868.

37